2010. május 1., szombat

B(ejrút)KV

Ideje vizuálisan is kifejeznem, milyenek itt a buszok. Ő a piros hetes, ami a nevével ellentétben a lehető leglassabb jármű. Ez az itteni közlekedési társaság hivatalos busza (már láttam két újabbat is, amin ki van futófénnyel írva, honnan hova megy, persze fölöslegesen, mert nincsenek buszmegállók). Ezeken a buszokon adják előre a jegyet, és itt szoktak jönni ellenőrök is, akiknek annyi a dolguk, hogy kedvezményes bérletet áruljanak, mert mindig mindenki megveszi a jegyét (különben föl se szállhatna). Elég kényelmetlenek és leharcoltak.
Ő az iskolabusz, a Dora-i végállomáson, esténként belül diszkófénnyel kivilágítva. A dudája a legtutibb duda a világon, három gomb más-más hangmagassággal, a sofőrök imádnak zenélni vele. Ez a járat már magánzó, mint ahogy a következők is.
Ő a legjobb sulibusz, az útvonala ugyanaz, de sokkal kényelmesebb. Ebben majdhogynem fotelek vannak. És különben is, milyen csillivilli. :)
Az iskolabuszoknál, ha hátul ül az ember, kell úgy jelezni, hogy ütögeti a tetejét.
És végül a legtutibb, leggyorsabb utazási forma, a minibusz (mivel hamar megtelik, olyankor már gyorsan megy). Ő egy egész kellemes példány, ennél vannak sokkal szakadtabbak is, meg néhány optikai tunningos. A kedvencem az oldalajtó becsukás-automatikája: Ha nyitva van, a sofőr fékez egy nagyot, és becsukódik. :) Tehát nyitott ajtónál érdemes kapaszkodni, csak sajnos sosem lehet tudni, mikor kezd el fázni...
Egyébként volt már részem buszozás közben tankolásban, pisilésben, kisbevásárlásban, nagybevásárlásban (megállt a piacnál), ismerős megvárásában. Szerencsére mind a sofőrök által.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése