2010. november 5., péntek

Online Banking

És íme itt az IT-témájú poszt-trilógia befejező része (mert valljuk be, a mosógépszerelő nem akármit vitt végbe azzal a csavarral - egyébként épp most viszik el a régi gépet, remélem, hozzák majd az újat).
Az alábbiakban az Online Banking igénylésének menetét írom le (természetesen ezt csak egy banknál tapasztaltam meg, de az a bank a Közel-Kelet egyik vezető pénzintézete).

1. lépés: jelzem a fiókban, ahol a számlát nyitottam (másik fiókban nem lehet) az igényemet. 5000 líra befizetése után (ami egyébként valóban potom összeg) egy hét türelemre intenek.
2. lépés: az egy hét leteltével felhívnak a banktól, hogy kész a PIN-kódom és az egyszeri azonosítóm. Befáradok érte.
3. lépés: a számítógépre telepítem a jó esetben a banktól kapott, rossz esetben a netről letöltött programot. Felhívom a bankot, bediktálom az azonosítót és a PINt, erre ők adnak egy másik azonosítót és egy új jelszót. Ezt bepötyögöm a programba, választok egy felhasználónevet és egy saját, végleges jelszót.
4. lépés: megnyitom a programot, ami megnyit egy böngészőablakot. Ezt kinyomtatomi és bemegyek vele a bankba, majd a helyszínen aláírom.
5. lépés: várok 24 órát, hogy aktiválódjon a szolgáltatás (bár nekem 2 napot kellett várni). Ezek után már meg tudom nézni a számlaegyenlegemet, tudok pénzt mozgatni a dollár-, és líraszámlám között, és... ennyi.

Ugye milyen egyszerű? Nade:

Ha utalni szeretnék valakinek, aki nem én vagyok, be kell mennem a bankba a számla tulajdonosával, együtt kitöltünk mindenféle papírt, az ő aláírása is szükséges... Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha valakinek haza szeretnék utalni. Tehát most úgy néz ki az online felületem, hogy tudok 1, azaz egy darab számlára utalni, ha máshova szeretnék, újabb papírok és 48 órák jönnek.

És ha már lúd, legyen kövér:

Igényeltem olyan kártyát, amivel a neten is tudok fizetni, mert a számlához járó bankkártyán csak 4 számjegy szerepel és a kártyaellenőrző kód is lemaradt. Nos, ez viszonylag hamar lezajlott, szóltam, fizettem, egy hét múlva megkaptam. Viszont a feltöltése (lévén ún. Prepaid kártya) nem egyszerű: először át kell utalnom a kívánt összeget a dollárszámlára, aztán megkeresnem a kártya feltöltése linket (nem először csinálom, de még mindig nem találom elsőre, tehát nagyon átlátható a bank online felülete), és miután ez megvan, használható. Persze ha forintban szeretnék fizetni és elveszem az árfolyamok rengetegében, és véletlenül kevesebb pénzzel töltöm fel, kezdhetem újra a procedúrát.

Van rosszabb a T-Home-nál

Szót ejtettem már az internet árszabásáról, azóta megtudtam, hogy van kábeles net is, 40 dollárért, korlátlan fel-, és letöltéssel, a sebessége pedig hihetetlen: 128/56 kbps (nem garantált)... Node maradjunk hőn szeretett cégemnél.
Az egyik lakótársamnak (cirka fél év után) elromlott az etióp gyerekek által valószínűleg maximum egy szalmaszál segítségével összecsavarozott, fröccsöntött usb-jelfogója. Sebaj, iskolakezdési akció van, most 199 dollárért adnak modemet és három hónapnyi hozzáférést. (Mégegyszer: 50 dollárba kerül 1 hónapnyi internet, ami tartalmaz 2GB letöltést, 0.5GB feltöltést, 512/128 kbps nem garantált sávszélesség mellett.) Ugyebár a három hónap józan paraszti ésszel számolva 3x2.5 GB-ot és 90 napot jelent, de itt nem ez a matematikai elv az uralkodó. A 3 hónap ugyan valóban 90 napot jelent, de egyszeri 2.5 GB-tal. Köpni-nyelni nem tudtam... Hozzátenném, hogy a 2 GB természetesen 2.000.000 byte-ot jelent, így máris elcsaltak 100 megát, és a letöltés is csak 0.47 giga. Emellett telespammelik a postafiókomat a hirdetéseikkel és a figyelmeztetéseikkel, hogy hamarosan lejár az egy hónap (ebből rendszerint hármat küldenek az utolsó héten).

Ja, és a slusszpoén: a boltban a 199 dolláros csomagot 220 dollálért adták, és a kérdésre, ami azt firtatta, hogy miért nem ugyanaz az ár, mint a plakátokon, ez volt a válasz: az csak reklám.

És jött a mosógépszerelőőőő

Kezdhetném azzal, hogy mindenkitől sűrű elnézést kérjek, amiért két hónapja hanyagolom a blogot, de nem kezdem (jó volt a strandon), inkább mesélek a mosógép és a szaki esetéről:
Történt a napokban, hogy elromlott a mosógépünk (jó öreg, kétmázsás amerikai masina, ami fénykorában biztos kifogástalanul működött - imádtam Amerikában ezeket a gépeket). Centrifugázni rég elfelejtett, de ki törődik ezzel a harmincfokos hőségben? A nagyobb baj az volt, hogy elkezdett folyni belőle a víz, áztatva ezzel az alatta elhelyezkedő szobát (történetesen az enyémet). Szóltunk a főbérlőnek, a szerelő hamar meg is érkezett, Név nevű (lol) indiai mindenesünk (avagy a főbérlő rabszolgája) kíséretében. Körülbelül négy óra múlva Név lejött és kért egy papírt, majd közös erővel a képen látható backdoort produkálták. Persze ha nem tudnánk angolul vagy netán nem tanultunk volna meg olvasni, a biztonság kedvéért azt a hercig kis csavart is elhelyezték a vízszabályozó kapcsolón. Jól figyeltetek? Mindezt négy óra alatt!
Egyébként ez az egész azt eredményezte, hogy most a mosógép dobjában gyűlik a víz. Rábírtam a főbérlőt, hogy vegyen újat. :)