wtf...

Tudom, tudom, kellene többet blogolnom, de hát sűrűek a hétköznapok. :)
Addig is itt egy kép, amire a helyiek azt mondják: "This is Lebanon". Nem is kommentálom tovább. (A fotó egyébként Libanon facebook-os rajongói oldaláról származik.)

Online Banking

És íme itt az IT-témájú poszt-trilógia befejező része (mert valljuk be, a mosógépszerelő nem akármit vitt végbe azzal a csavarral - egyébként épp most viszik el a régi gépet, remélem, hozzák majd az újat).
Az alábbiakban az Online Banking igénylésének menetét írom le (természetesen ezt csak egy banknál tapasztaltam meg, de az a bank a Közel-Kelet egyik vezető pénzintézete).

1. lépés: jelzem a fiókban, ahol a számlát nyitottam (másik fiókban nem lehet) az igényemet. 5000 líra befizetése után (ami egyébként valóban potom összeg) egy hét türelemre intenek.
2. lépés: az egy hét leteltével felhívnak a banktól, hogy kész a PIN-kódom és az egyszeri azonosítóm. Befáradok érte.
3. lépés: a számítógépre telepítem a jó esetben a banktól kapott, rossz esetben a netről letöltött programot. Felhívom a bankot, bediktálom az azonosítót és a PINt, erre ők adnak egy másik azonosítót és egy új jelszót. Ezt bepötyögöm a programba, választok egy felhasználónevet és egy saját, végleges jelszót.
4. lépés: megnyitom a programot, ami megnyit egy böngészőablakot. Ezt kinyomtatomi és bemegyek vele a bankba, majd a helyszínen aláírom.
5. lépés: várok 24 órát, hogy aktiválódjon a szolgáltatás (bár nekem 2 napot kellett várni). Ezek után már meg tudom nézni a számlaegyenlegemet, tudok pénzt mozgatni a dollár-, és líraszámlám között, és... ennyi.

Ugye milyen egyszerű? Nade:

Ha utalni szeretnék valakinek, aki nem én vagyok, be kell mennem a bankba a számla tulajdonosával, együtt kitöltünk mindenféle papírt, az ő aláírása is szükséges... Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha valakinek haza szeretnék utalni. Tehát most úgy néz ki az online felületem, hogy tudok 1, azaz egy darab számlára utalni, ha máshova szeretnék, újabb papírok és 48 órák jönnek.

És ha már lúd, legyen kövér:

Igényeltem olyan kártyát, amivel a neten is tudok fizetni, mert a számlához járó bankkártyán csak 4 számjegy szerepel és a kártyaellenőrző kód is lemaradt. Nos, ez viszonylag hamar lezajlott, szóltam, fizettem, egy hét múlva megkaptam. Viszont a feltöltése (lévén ún. Prepaid kártya) nem egyszerű: először át kell utalnom a kívánt összeget a dollárszámlára, aztán megkeresnem a kártya feltöltése linket (nem először csinálom, de még mindig nem találom elsőre, tehát nagyon átlátható a bank online felülete), és miután ez megvan, használható. Persze ha forintban szeretnék fizetni és elveszem az árfolyamok rengetegében, és véletlenül kevesebb pénzzel töltöm fel, kezdhetem újra a procedúrát.

Van rosszabb a T-Home-nál

Szót ejtettem már az internet árszabásáról, azóta megtudtam, hogy van kábeles net is, 40 dollárért, korlátlan fel-, és letöltéssel, a sebessége pedig hihetetlen: 128/56 kbps (nem garantált)... Node maradjunk hőn szeretett cégemnél.
Az egyik lakótársamnak (cirka fél év után) elromlott az etióp gyerekek által valószínűleg maximum egy szalmaszál segítségével összecsavarozott, fröccsöntött usb-jelfogója. Sebaj, iskolakezdési akció van, most 199 dollárért adnak modemet és három hónapnyi hozzáférést. (Mégegyszer: 50 dollárba kerül 1 hónapnyi internet, ami tartalmaz 2GB letöltést, 0.5GB feltöltést, 512/128 kbps nem garantált sávszélesség mellett.) Ugyebár a három hónap józan paraszti ésszel számolva 3x2.5 GB-ot és 90 napot jelent, de itt nem ez a matematikai elv az uralkodó. A 3 hónap ugyan valóban 90 napot jelent, de egyszeri 2.5 GB-tal. Köpni-nyelni nem tudtam... Hozzátenném, hogy a 2 GB természetesen 2.000.000 byte-ot jelent, így máris elcsaltak 100 megát, és a letöltés is csak 0.47 giga. Emellett telespammelik a postafiókomat a hirdetéseikkel és a figyelmeztetéseikkel, hogy hamarosan lejár az egy hónap (ebből rendszerint hármat küldenek az utolsó héten).

Ja, és a slusszpoén: a boltban a 199 dolláros csomagot 220 dollálért adták, és a kérdésre, ami azt firtatta, hogy miért nem ugyanaz az ár, mint a plakátokon, ez volt a válasz: az csak reklám.

És jött a mosógépszerelőőőő

Kezdhetném azzal, hogy mindenkitől sűrű elnézést kérjek, amiért két hónapja hanyagolom a blogot, de nem kezdem (jó volt a strandon), inkább mesélek a mosógép és a szaki esetéről:

Történt a napokban, hogy elromlott a mosógépünk (jó öreg, kétmázsás amerikai masina, ami fénykorában biztos kifogástalanul működött - imádtam Amerikában ezeket a gépeket). Centrifugázni rég elfelejtett, de ki törődik ezzel a harmincfokos hőségben? A nagyobb baj az volt, hogy elkezdett folyni belőle a víz, áztatva ezzel az alatta elhelyezkedő szobát (történetesen az enyémet). Szóltunk a főbérlőnek, a szerelő hamar meg is érkezett, Név nevű (lol) indiai mindenesünk (avagy a főbérlő rabszolgája) kíséretében. Körülbelül négy óra múlva Név lejött és kért egy papírt, majd közös erővel a képen látható backdoort produkálták. Persze ha nem tudnánk angolul vagy netán nem tanultunk volna meg olvasni, a biztonság kedvéért azt a hercig kis csavart is elhelyezték a vízszabályozó kapcsolón. Jól figyeltetek? Mindezt négy óra alatt!
Egyébként ez az egész azt eredményezte, hogy most a mosógép dobjában gyűlik a víz. Rábírtam a főbérlőt, hogy vegyen újat. :)

Coming soon

Kitört a nyári szünet, a bejegyzések szeptemberig szünetelnek.
Az új beszámolók között várhatóan a híres bejrúti éjszakai életről, a Mária-kegyhelyről, valamint egy cseppkőbarlangról is szó lesz. Megpróbálom a libanoni gasztronómiát is jobban megismerni és megismertetni, valamint arakot sem ittam még (helyi ánizspálinka).

Addig is, élvezzétek a nyarat!

Kis nyári bosszúság

Azt már említettem, hogy ha nem töltöm fel időben a telefonom, elvész a számom, de akkor még úgy tudtam, hogy csak drága megoldás létezik. Azóta kiderült, hogy az élelmes telefonfeltöltő-árusok kitaláltak egy megoldást: három rendes feltöltést csinálnak, de az összeget átutalják maguknak (azaz a lebeszélhetőség hozzájuk kerül), az én számomon hagynak 5 dollárt, cserébe három hónapig nem kell aggódnom. Ez a procedúra 20 dollárba kerül.
Nos, esetemben túl élelmes volt a boltos srác. Bementem azzal, hogy ezt szeretném, erre rögtön rávágta, hogy "problem, no english", azért előkapta a feltöltőkártyáit, de csak egy hónapot töltött fel, az összeget ugyanúgy átutalta, az én számomon 2 dollárt hagyott, ez került 7 dollárba. Nem egetverő összeg, de Magyarországról nehézkes feltöltenem. Próbáltam rávenni, hogy legalább még egy hónappal hosszabbítson, de nem akarta érteni. Azzal bukott le, hogy az utánam következőnek is megcsinálta, azaz lett volna mivel töltögetie. De hiába makacskodtam, végül ő győzött. Mocsok.

PostaPoszt

Sokáig gondolkodtam, hogy hogyan dolgozhatnak a postások, hiszen a legtöbb helyen se utcanév, se házszám nincs. Bejrútban vannak ugyan szektorok, meg számozott utcák, de házszámok nem jellemzően. Aztán unalmamban egyszer megnéztem a reklámtáskák feliratait, és rájöttem, hogy ez tudatos. A boltok címe ugyanis így néz ki: "Facing Serai", vagy "Near the High School", azaz van valami belőhető épület a közelben, aztán keresgélnek. Úgyhogy az én postacímem valahogy így nézhet ki: "Kettővel a Kánaán mellett, a legtetején". :)
Persze postást még nem láttam, biztos sok időt töltenek a keresgéléssel...

"Libanoni félkettő"

(...avagy Lebanese Time.) Pató Pál Úr jól érezte volna magát Libanonban. A bejegyzés címe onnan ered, hogy ha egy libanoni fél kettőre ígéri magát, jó esetben négyre meg is érkezik. :) Az áramszolgáltatás is azért akadozik, mert 2006 óta mindig csak "bukra" (holnap) csinálják meg...

A poszt apropója egyébként az, hogy múlt hét keddre ígértem a szótár frissítését, és ez csak most sikerült. :) Hiába, közbeszólt a VB (hajrá Argentína!). Erről jut eszembe, nyomjátok a Vuvuzelát!

A kedvenc új arab kifejezésem: ma baref arabé. :) Ezenkívül mindenki figyelmébe ajánlom a "hablatyolni" szavunk eredetét. :) Köszönet a kiegészítésért Orsinak!

Két apró szösszenet és egy hasznos infó

Az első eset a közlekedés kimeríthetetlen történéseiből: a minap a kisbuszban a sofőrnek szokásosan dolga akadt (most épp egy csomagot kellett leszállítania). Egy lejtős kanyarban megállt, behúzta a kéziféket és kipattant a járgányból. Kisvártatva utóbbi gondolta magát, és mégis elindult. Szerencsére ült valaki elől, és taposta a féket, amíg vissza nem ért a sofőr. :)

A másik már megint egy rámenős cipőpucoló, már megint a Dora-n, aki ki akarta pucolni a cipőmet. A fehér vászon sportcipőmet. Fekete boxszal. Komolyan. :)

És a hasznos infó: kapott a blog egy új aloldalt, ahol az ország rövid története olvasható. Köszönöm Mártának, aki régebbóta él itt nálam. :)

(Hamarosan - remélhetőleg holnap - sok új szóval és kifejezéssel bővül a Kis Arab szótár.)

Jobb, ha tudjátok:

...viszont igenis nemzetközi! :) (még arabul is ugyanazt jelenti)

"Hivatalos sajtóközlemény"

Mint nemrég megtudtam, otthon bemondták a tévében, hogy Libanonban háborús helyzet van a hétfői incidens nyomán. Nos, erről én mindaddig nem tudtam, amíg rá nem kérdeztek. Természetesen tüntetést láttam, de ez nem egyedi. És mivel egyébként is állandóan katonák vannak az utcán, semmi különbséget nem tapasztaltam (az önkormányzati választásoknál is hasonló volt a katonai jelenlét).
Egyébként rékerestem a nemzetközi sajtóban is, és nem találtam semmi háborús helyzetre utaló cikket...

Időjárás

Ezt azért, hogy legalább elektronikusan kapjatok egy kis jóidőt.

Broumanában, ahol lakom, most kellemes az idő, 24 fok van. Tegnap felhőben úsztunk, de ez elég gyakori.
Lent Bejrútban 38-40 34-36 fokot mérnek, és mivel elég közel van a tenger, magas a páratartalom. Ennélfogva szakad rólam a víz, de legalább nem az égből. Egyelőre elviselhetőnek érzem, állítólag az augusztus a legmelegebb, olyankor felmennek az emberek a hegyekbe, 2000 méter magasra. Én ezt nem fogom megtapasztalni. :)

Kávé

A kedvenc kávézóm a Zokak el Blat nevű városrészben van, azaz a belvárostól öt méterre. :) 750 líra egy kávé, ami bitang erős (néha muszáj bele vizet kérnem), de nagyon finom. Az árak ugyanolyanok, mint egy normális boltban.
Ami a képen sajnos nem látszik, az a hátsó rész, ahol egy U alakú kanapé van. Ott szoktam elfogyasztani a kávét, vizipipázó rendőrök társaságában (na ezért nem látszik).

A kávésbácsi nagyon kedves ember, Omar Sharif-re emlékeztet a Monsieur Ibrahim és a Korán virágaiból. Régebben Németországban dolgozott, ezért két kávénál már a "zwei"-t érdemes használni "mit sugar". :) De a "tnen ahué" is megteszi.

Egyébként, mint látható, olyan, mint egy garázs (mint itt a legtöbb üzlethelyiség). Mivel eléggé zavarban voltak a fotózástól, megkértem egy ismerősömet, hogy álljon a kávézó elé. :)

Szóljon a Habibi

Mint azt a Kis Arab Szótárban is megemlítettem, a habibi (barátom, szerelmem) minden másfeledik helyi könnyűzenei számban elhangzik, ezért a műfajt "Habibi"-nak kereszteltük. :) Ezeket nyomatják mindenhol, buszon, boltban, utcán (múltkor láttam egy autót, aminek a tetejére két hatalmas hangfal volt gumipókozva egymásnak háttal, abból bömbölt). Na de hogy nektek is jó legyen, összegyűjtöttem néhányat (ez a példány a másik kedvenc szavamat, a "Yalla"-t (gyerünk) is tartalmazza - általános elköszönés: "YallaBye" :D ) :

Ha nem elég, klikk ide, ide, ide, ide, ide, ide, ide, ide, ide és ide.

Cedrus Libani

Baalbek után a cédrusokhoz vitt az utunk. A fáról, ami az ország jelképe lett, azt kell tudni, hogy alig van már belőle a világon. Még az ókorban elhasználták a főníciaiak hajó-, és templomépítésre, sőt az egyiptomi múmiák koporsói is ebből készültek.

Elég lassan nő, 40-50 évig nem is hoz termést, cserébe akár 2000 évig is elél, ha hagyják. Libanonban körülbelül 10 hektárnyi populáció maradt, mi a becharre-ihez mentünk. Természetesen azért, mert ez a leghíresebb, itt hoztak létre egy cédrus-arborétumot, 1800 méterrel a tengerszint felett.

Hatalmasra megnő, akár 40 méteres is lehet. Ezt a példányt, ha jól emlékszem, 1997-ben ültette a libanoni magyar nagykövetség és az itt egyetemre járó diákok. Kapott is pántlikának egy kis magyar zászlót.

Az itteni magyarok évente eljönnek ide megemlékezni Csontváryról és ebédelni egyet. Azért jó érzés Libanonban magyar emléktáblával találkozni,

ezért a másikat is idebiggyesztem.

Csontváry, úgy érzem, másokat is megihletett. Ez a faragás messziről nagyon hasonlít a Magányos cédrusra. Egy francia szobrász készítette, akinek a nevét méltatlanul mellőznöm kell, ugyanis nem jegyeztem meg.

Közelebbről fel lehet benne fedezni nőalakot, férfialakot, és Krisztust is.

További képeket is készítettem, klikkeljetek az albumra:

Cédrusok

(vége :) )

Baalbek, a Nap Városa

Többedmagunkkal úgy döntöttünk, hogy bérelünk egy autót (nem a Halal-nál), és megnézzük Baalbeket meg a cédrusokat. Ebbe az autóba nyolcan fértünk be:

(GMC)

Baalbek kb. 5000 éves. Heliopolis-nak, azaz a Nap városának nevezték (Baal egyébként Napisten). Bejrúttól dél-keletre van 85 km-re (persze mivel alig van kitáblázva, mi leutaztuk a másfélszeresét). A Libanon-, és az Antilibanon-hegység által körülölelt Bekaa-völgyben fekszik, ahol egyébként nagyon finom bort is készítenek (Ksara).
(Ez itt a Bacchus-templom, a legjobb állapotban megmaradt római kori templom a világon.)

Ami fennmaradt, az a római korból való (5. század környéke). Négy templomból áll (Jupiter, Vénusz, Bacchus, Merkúr). Ez itt a Jupiter-templom bejárata, 22 méteres oszlopokkal.

Baalbek régen még szír terület volt, kb. a század (a huszadik) elején került Libanonhoz. A feltárást a 19. század végén kezdték el német archeológusok.

Egyébként befejezem az okoskodást, aki többre kíváncsi a város történetéből, klikkeljen ide.






Aki pedig több képet szeretne, annak itt ez az album (belecsempésztem néhány jól megtermett gyíkot és egy csontvázat is):

Baalbek

Ásványvizek megint

Az előző vizekről szóló bejegyzésben csak két ásványvizet említettem, de van még két komoly cég a piacon, a Rim és a Sannine. Mindkét az Antilibanon-hegységben, azon belül a Sannine-hegyen van (2628 m). Ezek a példányok is szénsavmentesek, de kifejezetten finomak. És ilyen kocsikban hordják őket nagyüzemben:

Parkolás 2.

Amennyire rendben van a fizetős parkolás, annyira idegesítően parkolnak az emberek közterületen. Lassan visszasírom Budapest utcáit, ahol legalább libasorban el lehet férni a járdán (na persze ott azért is fizetnek). Itt ha minimális esély van rá, hogy beférjen az autó, akkor betuszkolják... És persze az lényegtelen szempont, hogy a gyalogos elfér-e a járdán, már ha van járda.

Katonák, rendőrök

A hétvégén önkormányzati választásokat tartottak Libanonban. Az eredményről fogalmam sincs, de most nem is ez a lényeg.
Egyrészt kismillió szórólapot szórtak szét (szó szerint, minibusszal utaztam az egyik nagyobb úton, és a pirosnál dugóban szórólaposként legalább ötven arab írású cetlit dobtak az ölembe - 34 fokban letekert ablakkal utazik mindenki -, az út tele volt fehér papírcetlikkel, és a sofőr nekem is azt javasolta, hogy dobjam ki).
Másrészt kivonult a fél hadsereg, most nem csak AK-47-esekkel, de fekvelövős gepárdokkal is, valamint Humveekkal és M-113-as rohamlövegekkel. Lezárták az összes utcai parkolót. Szóval nem viccelnek. :)
És mivel fényképezni nem szabad, muszáj volt a neten képeket keresnem. Íme:

(M-113)

(Humvee)

A rendőrök egyébként ugyanúgy néznek ki, mint a katonák, csak fehér-szürke-fekete egyenruhában.

Ilyen motorral rohangálnak a motoros rendőrök. Az ő egyenruhájuk kék.

És ilyen bódéban szoktak unatkozni. :)
Aki még több képre kíváncsi, klikkeljen ide.

Bihar sajt from Hungaria

Az újabb poszt-cunami első bejegyzése.

Tegye föl a kezét, aki evett már ilyet!
Leginkább a trappistához hasonlít, de hivatalosan kaskavál. Nagyon finom, ráadásul ez a példány még 15%-kal olcsóbb is. :) (Az átlagos ár 6-7000 líra).

És ha már magyar termék: az arabok nem értik, hogy "Hungary", ezért ha erre jártok, és megkérdezik, honnan jöttetek (sokszor megteszik, nagyon közvetlenek), mondjátok inkább, hogy "from Hungaria".

B(ejrút)KV

Ideje vizuálisan is kifejeznem, milyenek itt a buszok. Ő a piros hetes, ami a nevével ellentétben a lehető leglassabb jármű. Ez az itteni közlekedési társaság hivatalos busza (már láttam két újabbat is, amin ki van futófénnyel írva, honnan hova megy, persze fölöslegesen, mert nincsenek buszmegállók). Ezeken a buszokon adják előre a jegyet, és itt szoktak jönni ellenőrök is, akiknek annyi a dolguk, hogy kedvezményes bérletet áruljanak, mert mindig mindenki megveszi a jegyét (különben föl se szállhatna). Elég kényelmetlenek és leharcoltak.

Ő az iskolabusz, a Dora-i végállomáson, esténként belül diszkófénnyel kivilágítva. A dudája a legtutibb duda a világon, három gomb más-más hangmagassággal, a sofőrök imádnak zenélni vele. Ez a járat már magánzó, mint ahogy a következők is.

Ő a legjobb sulibusz, az útvonala ugyanaz, de sokkal kényelmesebb. Ebben majdhogynem fotelek vannak. És különben is, milyen csillivilli. :)
Az iskolabuszoknál, ha hátul ül az ember, kell úgy jelezni, hogy ütögeti a tetejét.

És végül a legtutibb, leggyorsabb utazási forma, a minibusz (mivel hamar megtelik, olyankor már gyorsan megy). Ő egy egész kellemes példány, ennél vannak sokkal szakadtabbak is, meg néhány optikai tunningos. A kedvencem az oldalajtó becsukás-automatikája: Ha nyitva van, a sofőr fékez egy nagyot, és becsukódik. :) Tehát nyitott ajtónál érdemes kapaszkodni, csak sajnos sosem lehet tudni, mikor kezd el fázni...
Egyébként volt már részem buszozás közben tankolásban, pisilésben, kisbevásárlásban, nagybevásárlásban (megállt a piacnál), ismerős megvárásában. Szerencsére mind a sofőrök által.

Nyakig vízben

Mivel egy hétig nem lesz víz a házban, ideje, hogy erről is írjak. (Ez a víztelenség úgy jött, hogy jött egy ember nagy kék tartálykocsival, aki arabul elmondta (english? - no english :) ), hogy egy hétig nem lesz víz, ha fürödni meg mosni akarunk, akkor most föltölti a tartályt. Erre én széttártam a kezem, még nem beszélek elég jól arabul - másnap a szomszéd tájékoztatott.)
Szóval az a víz, ami a csapból folyik, állítólag nem alkalmas emberi fogyasztásra - nem tudom, miért, talán sok kicsi Alien lakozik benne. :) Ennélfogva (szénsavmentes) ásványvizet iszik mindenki. Még az utcán is sok helyen van vízadagoló automata.
Úgy vettem észre, az itteni piacot két helyi forrás látja el a hegyekből, a Sohat és a Tannourine. A kiszerelések árai még jobban mutatják, mint otthon, hogy nem a víz a drága, hanem a csomagolás. Egy fél literes palack 500 líra, egy másfél literes 1000, egy tíz literes 1500.
Persze van még másféle víz is, például az Evian, amiből egy liter 10 dollárba kerül. Na de meg is van dizájnolva. :) A szénsavas víz pedig itt annyira ritka (Libanonban nincs is, Szíriából importálják), hogy egy liter 2000 lírába kerül. Nos, ha bubira vágyom, inkább a sör.

Raushe

Nincsen Libanonról szóló blog Raushe-fotó nélkül:

Ez a képződmény (magyarul Galamb-sziklának hívják) a cédrusok mellett Libanon egyik legjellegzetesebb látnivalója. És erről jut eszembe, a cédrusokról még azért nincs kép, mert nem találtam olyan taxist, aki elfogadható áron elvinne (2 óra autóval).

Jobbra a fenti szikla, balra pedig a helyi fiatalok nyaktörő mutatványainak helyszíne.

Strand

Bár a halpiacot nem, a strandot azért megtaláltam:

Persze többedmagammal mentünk.
Amikor leértünk a homokos részhez (nem volt könnyű, mert csak egy lejárat van), rögtön odajött hozzánk két fiatal srác, akik figyelmeztettek, hogy vigyázzunk az értékeinkre, és egyébként is, inkább keressünk egy másik strandot, mert ez nem külföldieknek való (a legjobb tudomásom szerint a másik strand 2 óra buszozásra van onnan, Byblosban). Mi azért bátrak voltunk, és lebattyogtunk a vízhez.

A fürdőző nép javarészt férfiakból állt, alsógatyában, trikóban, azaz inkább abban, ami épp rajtuk volt. Sok férfi sétált kéz a kézben, ami nekem, európai szemmel nem csak azért fura, mert két férfi, hanem azért is, mert ha egy férfi egy nő kezét fogja az utcán, nyilvánosan leszólják. De itt az, hogy a férfiak egymáshoz érnek, teljesen elfogadott (rajtam is támaszkodtak már meg a buszon, csak mert úgy volt kényelmes). Azért néhány nőt is lehetett látni,

de szigorúan csak khimárban vagy hidzsábban, és dzsilbábban (előbbi kettő a kendő, utóbbi a kabátszerű ruha),

néha vizipipázva,

néha fürdőzve.

Értelemszerűen

a tengerben is muszlim viseletben.

És ebből derült ki, hogy azért nem szerették volna, hogy ott legyünk, mert a strand a muszlim negyedben van, és egy lány is volt velünk, aki szemmel láthatóan napozni szeretett volna. Eleinte. :)
Bár nem tudom, persze nem bántottak minket, de az összes szempár ránk meredt, és nem tudtam eldönteni, hogy csak a hölgytársaság miatt-e.

Ezenkívül kávé-, és kák-árusok járták üvöltözve és dudálva a partot (a kákosoknak volt ilyen vicces dudájuk, azt nyomkodták. Hát, ilyen a bejrúti strand.

Zacskózzunk

Elég meglepő volt elsőre, hogy itt a boltban még ahhoz is zacskót adnak, ha csak levegőt veszek. Persze nem, de ha akár csak egy csomag rágót veszek, ahhoz is adnak egy kis zacskót. Nagyobb bevásárlás után nem ússza meg az ember 6-7 zacsi alatt. Ezenfelül van mindenhol egy fickó (vagy gyerek), aki bezacskóz mindent, sajnos nem túl akkurátusan, 500 líra borravalóért. Abban a boltban, ahova legtöbbet járok, szerencsére már megtanulta ez a zacskózófiú, hogy a hátizsákomba kell pakolni.
Nemrég a napi betevő almalevemet vásároltam egy általam kevesebbet látogatott boltban, és szóltam, hogy nem kell zacskó. A pénztáros hölgy teljesen kiakadt, hogy hogy viszem el. Mutattam a táskámat, mondta, hogy abba nem fér bele (csak három sör volt)... Próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről, erre azzal érvelt, hogy ingyen van. Nagy nehezen sikerült azért, erre ott termett a zacskózós pasi, és elkezdte pakolni a cuccot zacskóba... De nem adtam föl, végül zacskómentesen sikerült kilépnem az utcára. :)

Süti, nem süti

Ezt a képet, mint láthatjátok, nem én fotóztam, de megér egy bejegyzést. (Köszönet érte Anomalyznak!) Az írásból és az árból hamar kiderült, hogy még csak nem is libanoni a fotó (itt az írás olyan egyenes, mintha vonalzóval húznák meg az alapot, a 60 pedig lírában kevés, dollárban sok), na de nem is ez a lényeg. Miután kiröhögtétek magatokat, jöjjön egy kis eszmefuttatás:

A süti ugyebár angolul cookie, azaz "kuki". A cock (angolul kuki(? :D) ), azaz "kák" arabul szintén süti, magyarul megint ide lyukadunk ki... :)
De valószínűleg itt a sült krumplit se nem kukival, se nem sütivel akarják adni, a fél literes kiszerelésből Coke-ra, azaz kólára következtetek. :) Már csak abban reménykedek, hogy legalább a krumpli halal... :D

Halal

Ideje lerántanom a leplet a "Halal"-ról. Természetesen az utolsó fotó még nem készült el, de képzeljetek el egy boltot "Halal Market" felirattal. :) Ha lesz elég időm és/vagy energiám lefényképezem (2 órás kitérőt jelent).

A Halal szó jelentése: a vallási előírásoknak megfelelően el(ő)készített. Az autókölcsönző nekem még így is erős... :)

Újabb frissítés, lejárt kérdések

Mint azt láthatjátok, új bőrt kapott a blog. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a végleges, ezért errő nem ejtek több szót. A linklista viszont ezentúl fönt lesz.
Két "szavazás" lezárult:

• a "megtalálom-e a bejrúti halpiacot?" kérdésre 8:4 arányban igennel szavaztatok. Nos, még nem kerestem meg. :)
• a "kerüljenek arab káromkodások a szótárba" kérdés 12:1 arányban győzött, de lassan adagolom, nekem is tanulnom kell még.

És még mielőtt bárki a szememre vetné, hogy csak a külcsínnel foglalkozom, perceken belül jönnek az új posztok.

Pénz-kavalkád

Azt hiszem, le kell rántanom a leplet az itteni pénznem elnevezéséről.
A libanoni líra hivatalos neve: LBP (Lebanese Pound), azaz font. A bankjegyeken azonban a "livres" felirat szerepel, franciául (ugyebár Libanon francia gyarmat volt, csak 1943-ban kiáltották ki a függetlenséget, az arab mellett a francia is hivatalos nyelv), ezért hívom mindig lírának. De a helyiek sem tudják hova tenni a dolgot, ezért egyszerűen csak "lebanese"-nek nevezik. :)
Emellett, mint már írtam korábban, a dollár is hivatalos fizetőeszköz, és ehhez igazodik a líra árfolyama is.

Parkolás

Ezt a bejegyzést a Tuggyukki Kft. figyelmébe ajánlom.

A bejrúti közterületeken a parkolás ingyenes. Ez csak természetes, hiszen nem vigyáz senki az autóra, nincs semmi egyéb plusz szolgáltatás, csak megáll az autó és ottmarad.
Vannak persze "parkolótelkek", házak közötti üres helyek, ahol ott lehet hagyni a kocsit. A díja egy napra 2500 líra (330 Ft). A slusszkulcsot ott kell hagyni a parkolóőrnél, hogy ha valaki nem férne el, odébb lehessen állni az autóval. A lopás kizárva, 2500-ért teljes felelősséget vállal a parkolóőr.

Frissítés, kérdőívek, halpiac

Mint észrevehettétek, egy picit átrendeztem a blogot.
A legfontosabb: a "Kis Arab szótár" nem bejegyzésként üzemel, új aloldalt nyitottam neki (jobboldalt a legfölső dobozban találjátok). Ezzel együtt módosítottam néhány színt és betűtípust is a jobb olvashatóság érdekében.
Két kérdést szavazásra bocsátottam (szintén jobbra), a halpiaccal még tartozom a világnak. Már kétszer is elindultam megkeresni, másodszor a fél tengerpartot bejártam, de úgy tűnik, rossz irányba indultam. :)
A szkeptikusok figyelmébe: egy rendőr azt mondta, a Quarantine-negyedben megtalálom (bár a gugli térképén nem találtam ilyet - persze elég hamar feladtam a net lassúsága miatt, de irányjelzőtáblán már láttam.), illetve van egy másik fülesem is. 11 nap múlva kiderül. :)
Ezenkívül lassan a "halal-titokra" is fény derül, előtte még egy képet szeretnék kiposztolni.

A Sör

A sör neve itt: Almaza. Igazából mindehol ez van, nincs is nagy választék. Ezenkívül van Heineken, meg valami német dobozos sör. A Heineken valahogy teljesen más ízű, mint otthon, sokkal édesebb, nem is ízlik. A másikat még nem próbáltam. Van még néhány alkoholmentes ízesített sör, amiről nem érdemes szót ejteni. :)

Viszont az Almaza... Be kell vallanom, ez lett a kedvenc söröm. Itt, Bejrútban gyártják, a Dora mellett. Ízvilágra valahol félúton van a Pilsner Urquell és a Heineken között, nem olyan markáns, mint az előbbi, és nem olyan lágy, mint az utóbbi. Egyszerűen finom. (Pilzeni típusú.) Az ára 1500 és 1750 líra között mozog (1 dollár, vagy egy picit több) - ennyit egy fél literes üvegért és tartalmáért kérnek el. Meglepő módon a sörgyár melletti kis márkaboltban sem olcsóbb. Persze a szórakozóhelyeken sokkal drágább ugyanez (csapolt sört még nem láttam), ott a 0,33-as kiszerelés kerül kb. 6000 lírába.
Aki teheti, semmiképp se hagyja ki!

Cipőpucoló

Tegnap húsvéti bevásárlásra indultam (nagy nehezen azért találtam sonkát, és nem is volt drága). A Dora-ra vitt az utam. Itt elég nagy a nyüzsgés, közlekedési csomópont, üzletek, kávézók, stb. (Tudom, tartozom fényképekkel, de ehhez össze kell szednem a bátorságom, gyanítom, ott azért is pénzt kérnek, ha valakit lefotózok.) Van néhány koldus is, akikből bár sokkal kevesebbet látok, mint otthon, de sokkal kitartóbbak; és néhány cipőpucoló.
Utóbbihoz volt szerencsém. Mindenáron le akarta pucolni a cipőmet, hiába mondtam, hogy "la", hiába emelgettem a fejem és ciccegtem hozzá.
50 méter séta után azt vettem észre, hogy hátulról sunyi módon rákent egy adag boxot a cipőmre. Nem volt nálam semmi, amivel letöröljem, ezért belementem a dologba, különben is tudtam, hogy 1000 líra az egész, pont egy hete láttam, hogy ennyit adnak érte.
Miközben pucolta a cipőm (és összekente a nadrágom), bemutatkozott és közölte, hogy 10. Visszakérdeztem, hogy 10-100-e, amire rábólintott, és elszámolt az ujján tízig. Adtam neki ten-hundred-ot, de sejtettem, hogy tízezret akar (azaz hülyének néz), és igazam volt, visszaadta. :)
Mentem még ötven métert, ötezer lett belőle, a következő ötven méteren kétezer. Végül 1250-nél szabadultam meg tőle...
Szóval, ha itt jártok és cipőpucolásra adjátok a fejeteket, ne hagyjátok magatokat átverni, és semmi esetre se viseljetek kapalot, mert akkor ordít rólatok, hogy külföldiek vagytok. :)

Internet-feltöltőkártya

Bementem egy boltba, mert lejárt az internet-előfizetésem. Kártyájuk nem volt, de betelefonált a szolgáltatóhoz, és ezt adta:

Azért ez vicces, főleg, hogy gondolkodnia kellett az "arab számokon" (amiről Kriszta hozzászólása óta tudjuk, hogy valójában hindu :) )
Másszóval kaptam egy cetlit 50 dollárért. Picit aggódtam, de működött.

Becses szerzemény

Legutóbbi bevásárlásom során ezt sikerült beszereznem:

Ami azért még viccesebb, mert a gyerekszobám ablaka erre a konzervgyárra nézett, a gyár dudájára ébredtem napközben reggel hétkor (jó, talán ez túlzás, de félálomban tudtam, hogy ideje lenne felkelni). Hiába, az Aranyfácán mindenhova követ. :)

És itt a bizonyíték, hogy a magyarok - legalábbis a hatvaniak - tudnak arabul.
Egyébként az arabok is tudnak magyarul, hallottam már, hogy "vasárnap", meg "hé te gyerek", vagy valami ilyesmit. A "tíz" szót is ismerik, csak náluk egészen mást jelent... :D (Ülep, hogy finoman fejezzem ki magam.)

Lőttem egy gekkót a teraszon

... de csak 5 centis példány volt :)

Gekkó

Egy kis matek

Nekem picit nagyon bonyolultnak tűnik a jobbról balra olvasás, pláne, hogy a számokat viszont balról jobbra kell értelmezni. Az alábbi kép egy zacskó porkávé csomagolásáról készült. Hát, nem járnék a helyükben matekórára... :)

(Egy kis segítség az arab számjegyekhez:)