 |
| Gekkó |
2010. március 28., vasárnap
2010. március 27., szombat
Egy kis matek
Nekem picit nagyon bonyolultnak tűnik a jobbról balra olvasás, pláne, hogy a számokat viszont balról jobbra kell értelmezni. Az alábbi kép egy zacskó porkávé csomagolásáról készült. Hát, nem járnék a helyükben matekórára... :)
(Egy kis segítség az arab számjegyekhez:)
2010. március 24., szerda
2010. március 23., kedd
2010. március 20., szombat
2010. március 18., csütörtök
Belváros - fotók
A belváros épül-szépül, a mecset teljesen új, a lakóházakat is folyamatosan újjáépítik. Elég sok katona és géppuskás rendőr van még, van néhány tank és lövészállás is. Érdekes belegondolni, hogy itt három és fél éve háború volt.
 |
| Belváros |
2010. március 17., szerda
Internet, telefon
Az internet elég kezdetleges és drága az otthoni viszonyokhoz képest. Persze én csak a mobilnetet ismerem, de úgy veszem észre, itt az van a legtöbb helyen, vagy csak azt reklámozzák nagyon. Egyébként a mobilnet sem olyan, mint otthon, nem telefontársaság szolgáltatja, hanem kimondottan erre szakosodott cégek. Az usb-modem is akkora, mint egy mobiltelefon...
50 dollárban 512/64 kbps és 2.5 GB van, ez 30 napig érvényes. A középkategória 80 dollár (512/128 kbps, 4 GB), a csúcs 1024/256 kbps és 5 GB 120 dollárért (szintén 30 naposak). Annyi kedvezményt adnak, hogy éjfél és reggel 8 között nem számolják a forgalmat.
A telefonszámok viccesek, a két mobilszolgáltató körzetszámai 03 és 70. Még nem fedeztem fel benne a logikát, de talán nincs is. :) Egy 22 dolláros feltöltőkártya 25 dollárba kerül, 30 nappal hosszabbít (ha nem tartom a határidőt, elvész a számom). A 3 hónapos hosszabbítás 75 dollár, de csak kb. 65 beszélhető le róla. A percdíjakról igazából fogalmam sincs, de nem nagyon használom.
Talán azt még nem árultam el, hogy itt a libanoni líra (lebanese-nek mondják) és az USD is hivatalos fizetőeszköz, árfolyamkockázat nincs, mindig fixen 1500 lírát adnak 1 dollárért.
50 dollárban 512/64 kbps és 2.5 GB van, ez 30 napig érvényes. A középkategória 80 dollár (512/128 kbps, 4 GB), a csúcs 1024/256 kbps és 5 GB 120 dollárért (szintén 30 naposak). Annyi kedvezményt adnak, hogy éjfél és reggel 8 között nem számolják a forgalmat.
A telefonszámok viccesek, a két mobilszolgáltató körzetszámai 03 és 70. Még nem fedeztem fel benne a logikát, de talán nincs is. :) Egy 22 dolláros feltöltőkártya 25 dollárba kerül, 30 nappal hosszabbít (ha nem tartom a határidőt, elvész a számom). A 3 hónapos hosszabbítás 75 dollár, de csak kb. 65 beszélhető le róla. A percdíjakról igazából fogalmam sincs, de nem nagyon használom.
Talán azt még nem árultam el, hogy itt a libanoni líra (lebanese-nek mondják) és az USD is hivatalos fizetőeszköz, árfolyamkockázat nincs, mindig fixen 1500 lírát adnak 1 dollárért.
2010. március 13., szombat
Közlekedés update
Ez kimaradt, de sose a gép előtt jutott eszembe: a folytonos dudálás. A taxi és a busz dudál, ha fel akar venni, az autós dudál, ha kanyarodik, egyébként meg mindenki dudál, ha egyenesen megy, ha kanyar van, ha gyorsít, ha lassít, ha nem fér el, ha... azt hiszem, itt a duda fontosabb alkatrész az autóban, mint a motor. :)
A piros vagy zöld nem nagyon számít, ennélfogva a zebra sem; mintha ott se lenne, mindkét fél részéről. Ha viszont rendőr irányítja a forgalmat, akkor beáll a dugó, ezért általában egy idő után feladja.
A taxi is tud olcsó lenni, ha épp arra van dolga, amerre menni akarok, akkor ún. "szervíz"-ben elvisz, ez 2000 líra (240 Ft).
A busz sem feltétlenül visz el, előfordulhat, hogy útközben meggondolja magát a sofőr és másfelé megy, ilyenkor visszaadja a pénzt (utólag fizetősnél nem kell fizetni). De ez nem probléma, bent a városban 10 másodpercenént jönnek egymás után a buszok (főleg a mikrobuszok).
Ezenkívül új jelzőmódszert fedeztem fel a leszállni-akarásra: a "bkv-s" buszokon van fent egy hosszú zsinór, azt kell rángatni, és csilingel a sofőrnek. :)
A piros vagy zöld nem nagyon számít, ennélfogva a zebra sem; mintha ott se lenne, mindkét fél részéről. Ha viszont rendőr irányítja a forgalmat, akkor beáll a dugó, ezért általában egy idő után feladja.
A taxi is tud olcsó lenni, ha épp arra van dolga, amerre menni akarok, akkor ún. "szervíz"-ben elvisz, ez 2000 líra (240 Ft).
A busz sem feltétlenül visz el, előfordulhat, hogy útközben meggondolja magát a sofőr és másfelé megy, ilyenkor visszaadja a pénzt (utólag fizetősnél nem kell fizetni). De ez nem probléma, bent a városban 10 másodpercenént jönnek egymás után a buszok (főleg a mikrobuszok).
Ezenkívül új jelzőmódszert fedeztem fel a leszállni-akarásra: a "bkv-s" buszokon van fent egy hosszú zsinór, azt kell rángatni, és csilingel a sofőrnek. :)
Ételek I.
Az ételekről még többször fogok írni, met még természetesen messze nem ismerek mindent. Most a kebab-félékről ejtek pár szót.
- Kebab: másfélszer akkora, mint amit otthon kapunk gyrosként. Nagy, lapos kenyérbe tekerik. Csak a csípőst kérdezik meg, yoghurtos szósz önmagában nincs, káposztasalátával együtt rakják bele. Ebből is van csirke és marha. Extraként a savanyúuborkát említeném meg. Bynlosban ettem ilyet.
- Shawarma (saorma): ilyenből még csak csirkéssel találkoztam, ez hasonlít legjobban az otthoni gyroshoz (nem a pitáshoz, hanem a lapos tésztáshoz, pitásat itt egyáltalán nem láttam). Méretre ugyanakkora, de a tészta vastagabb.
- Tawouk: ez a legtutibb, legalább két és félszer akkora, mint az otthoni, van benne a káposztasalátán és savanyúuborkán kívül sültkrumpli is (amit egyébként mindenhol istenien csinálnak). Csirkés is, marhás is van belőle. Aki errefelé jár, feltétlenül próbálja ki! Ünnepi eledel :) Ja igen, és az ára kb. 500 Ft...
Holnap megyek a piacra meg a kikötőbe élményt gyűjteni, igyekszem mihamarabb kiposztolni.
- Kebab: másfélszer akkora, mint amit otthon kapunk gyrosként. Nagy, lapos kenyérbe tekerik. Csak a csípőst kérdezik meg, yoghurtos szósz önmagában nincs, káposztasalátával együtt rakják bele. Ebből is van csirke és marha. Extraként a savanyúuborkát említeném meg. Bynlosban ettem ilyet.
- Shawarma (saorma): ilyenből még csak csirkéssel találkoztam, ez hasonlít legjobban az otthoni gyroshoz (nem a pitáshoz, hanem a lapos tésztáshoz, pitásat itt egyáltalán nem láttam). Méretre ugyanakkora, de a tészta vastagabb.
- Tawouk: ez a legtutibb, legalább két és félszer akkora, mint az otthoni, van benne a káposztasalátán és savanyúuborkán kívül sültkrumpli is (amit egyébként mindenhol istenien csinálnak). Csirkés is, marhás is van belőle. Aki errefelé jár, feltétlenül próbálja ki! Ünnepi eledel :) Ja igen, és az ára kb. 500 Ft...
Holnap megyek a piacra meg a kikötőbe élményt gyűjteni, igyekszem mihamarabb kiposztolni.
2010. március 12., péntek
My name is
A nevemmel persze bajban vannak, a "foldézi" alapvető, már ha rájönnek, hogy az a családnevem. Hivatalos helyeken úgy kérik, hogy a keresztnevem (name, így egyszerűen), apám neve, és családnév. Ez így összesen a full name. Na de vissza a tárgyhoz, legtöbbször Mr. Peter-nek hívnak. :) De van egy kedvencem, a szabónál (nadrágot alakíttattam át) angolosan ejtettem a nevem, és Mr. Piteur lettem. Íme a bizonyíték:
A következő bejegyzést az ételeknek szentelem.
A következő bejegyzést az ételeknek szentelem.
2010. március 8., hétfő
2010. március 6., szombat
Közlekedés
Innen, Bruomanából az út a központig, ahol a konzi is van, kb. egy óra. Busszal érdemes menni, persze ennek az alternatívája csak a taxi.
Háromféle busz van, az egyik a hivatalos, ott felszálláskor kell fizetni, és adnak jegyet is. Itt a 7-es jár, ami ráadásul piros is. :) A másik szintén számozott, de mikrobusz, a harmadik az "iskolabusz". Úgy vettem észre, hogy az iskolabusz annyiban különbözik a másik kettőtől, hogy nincs száma, de ugyanúgy egy határozott útvonalon jár.
Megállók nincsenek, a sofőrök vadásszák az utasokat, és bárhol megállnak. Ha valamelyik "járatra" nem akar az ember feszállni, olyan fejmozdulatot kell tenni, mintha azt mondaná: "na mivaa'?". Nekem nagyon fura, de itt ez a szokás. Ha le akarok szállni, szólni kell, ugyanúgy bárhol. Szólni vagy arabul lehet, vagy úgy, hogy verem a busz tetejét. De ezt megtanultam arabul. :)
Az is teljesen megszokott itt, hogy ha a sofőrnek be kell vásárolnia, akkor megáll egy boltnál, és addig nem megy tovább a busz. Senki sem siet sehová. :)
Az ár, bármelyik buszra szállok és bármennyit megyek (akár Tripoliig is), 1000 líra, ami kb. 120 Ft-nak felel meg. Nem meglepő módon mindig mindenki fizet, senkinek nem jut eszébe bliccelni, pedig simán lehetne (a mikrobuszban azért nehezebb).
Közlekedési szabályok nem nagyon vannak, táblákat persze látok, de elsőbbség, jobbkézszabály nem létezik. Annak van elsőbbsége, aki előbb odaér, vagy gyorsabb, vagy ilyesmi. Ez ijesztően hangzik, de nagyon figyelnek az emberek, és teljesen biztonságos. Persze egy európai sofőrnek rendesen föl kell kötnie a gatyáját.
Háromféle busz van, az egyik a hivatalos, ott felszálláskor kell fizetni, és adnak jegyet is. Itt a 7-es jár, ami ráadásul piros is. :) A másik szintén számozott, de mikrobusz, a harmadik az "iskolabusz". Úgy vettem észre, hogy az iskolabusz annyiban különbözik a másik kettőtől, hogy nincs száma, de ugyanúgy egy határozott útvonalon jár.
Megállók nincsenek, a sofőrök vadásszák az utasokat, és bárhol megállnak. Ha valamelyik "járatra" nem akar az ember feszállni, olyan fejmozdulatot kell tenni, mintha azt mondaná: "na mivaa'?". Nekem nagyon fura, de itt ez a szokás. Ha le akarok szállni, szólni kell, ugyanúgy bárhol. Szólni vagy arabul lehet, vagy úgy, hogy verem a busz tetejét. De ezt megtanultam arabul. :)
Az is teljesen megszokott itt, hogy ha a sofőrnek be kell vásárolnia, akkor megáll egy boltnál, és addig nem megy tovább a busz. Senki sem siet sehová. :)
Az ár, bármelyik buszra szállok és bármennyit megyek (akár Tripoliig is), 1000 líra, ami kb. 120 Ft-nak felel meg. Nem meglepő módon mindig mindenki fizet, senkinek nem jut eszébe bliccelni, pedig simán lehetne (a mikrobuszban azért nehezebb).
Közlekedési szabályok nem nagyon vannak, táblákat persze látok, de elsőbbség, jobbkézszabály nem létezik. Annak van elsőbbsége, aki előbb odaér, vagy gyorsabb, vagy ilyesmi. Ez ijesztően hangzik, de nagyon figyelnek az emberek, és teljesen biztonságos. Persze egy európai sofőrnek rendesen föl kell kötnie a gatyáját.
2010. március 4., csütörtök
Lakás
Bejrút egyik külvárosában lakom, Broumanában, három másik magyarral. Ez a városrész Bejrút "Rózsadombja", csak sokkal magasabban van, de elég gazdag környék. Az utca nevét nem tudom, mert nem láttam kiírva és házszámok sincsenek. A házban mások is laknak, a mi lakásunk egy négyszobás, kétnappalis, kétfürdős, kétszintes rész, erkélyekkel és terasszal. A szigetelés nem a legjobb (vagy inkább nincs), de lassan jön a nyár (most 18-20 fok van), és nem lesz érdekes. Azért ez nem olyan, mint elsőre hangzik, mert a fűtés, pont a többnyire meleg idő miatt nem teljesen megoldott, és a szigeteléssel együtt ez annyit tesz, hogy a lakásban is olyan az idő, mint az utcán. Persze lehet fűteni légkondival, de a városban minden nap elmegy több-kevesebb időre az áram, ilyenkor bekapcsol a házi generátor, de az a fűtést nem bírja, folyton leveri a biztosítékot.
Cserébe a kilátás gyönyörű:
Egyébként a lakás szép, rusztikus bútorokkal van berendezve, de az a vicces, hogy mindenhol kőburkolat van a padlón (a lakótársak is még csak egyszer láttak itt Bejrútban parkettát).
Innen az út a konziig (vagy egyetemig? nem is tudom) egy óra, de a közlekedésről egy következő posztban számolok be.
Cserébe a kilátás gyönyörű:
Innen az út a konziig (vagy egyetemig? nem is tudom) egy óra, de a közlekedésről egy következő posztban számolok be.
2010. március 3., szerda
Repülés
Megérkeztem, nagy nehezen sikerült telepítenem a netet is (csak 3 óra volt), na de menjünk szép sorjában.
Budapesten nem tudták kiadni a Bukarest-Bejrút beszállókártyát, mondták, majd átszálláskor szóljak. Oké.
Kivittek a géphez, ami kétrotoros volt, nagyon örültem neki, emlékeztem a Róma-Nápoly útra, dobált minket a szél rendesen. Most viszont meglepően simán ment a gép, csak persze lassan, a Budapest-Bukarest út majdnem 2 órán át tartott.
Romániában a transzfernél szintén nem tudták kiadni a beszállókártyát, pedig én szóltam. :) Csak akkor kaptam meg, amikor már ott állt a busz várva az utasokat. Kiabálták, hogy "foldézi". :)
A következő gép azért megkönnyebbülésemre sugárhajtású volt, ráadásul egyedül ültem egy hármas sorban, egészen jól és eseménytelenül utaztam.
Bejrút felülről csodálatos, olyan, mint egy karácsonyfa, egyszóval szépen kivilágították. És itt a helye a bocsánatkérésnek, hogy nem illesztem be az amúgy elmaradhatatlan repülős fotót, de kint sötét volt, bent meg világos, én meg nem vagyok profi fotós, plusz elég fáradt is voltam már gondolkodni. Majd pótolom bejrúti fotókkal. A vámosok és határőrök szintúgy, szó nélkül továbbengedtek, persze később kiderült, hogy nem kellett volna, mert csak egy hónapos vízumot kaptam a háromhónapos helyett, pedig lobogtattam a papírt. Mindegy, a reptéren már ismerősök vártak, és félórás várakozás után el is intéződött a dolog. A repülésről ennyit.
Budapesten nem tudták kiadni a Bukarest-Bejrút beszállókártyát, mondták, majd átszálláskor szóljak. Oké.
Kivittek a géphez, ami kétrotoros volt, nagyon örültem neki, emlékeztem a Róma-Nápoly útra, dobált minket a szél rendesen. Most viszont meglepően simán ment a gép, csak persze lassan, a Budapest-Bukarest út majdnem 2 órán át tartott.
Romániában a transzfernél szintén nem tudták kiadni a beszállókártyát, pedig én szóltam. :) Csak akkor kaptam meg, amikor már ott állt a busz várva az utasokat. Kiabálták, hogy "foldézi". :)
A következő gép azért megkönnyebbülésemre sugárhajtású volt, ráadásul egyedül ültem egy hármas sorban, egészen jól és eseménytelenül utaztam.
Bejrút felülről csodálatos, olyan, mint egy karácsonyfa, egyszóval szépen kivilágították. És itt a helye a bocsánatkérésnek, hogy nem illesztem be az amúgy elmaradhatatlan repülős fotót, de kint sötét volt, bent meg világos, én meg nem vagyok profi fotós, plusz elég fáradt is voltam már gondolkodni. Majd pótolom bejrúti fotókkal. A vámosok és határőrök szintúgy, szó nélkül továbbengedtek, persze később kiderült, hogy nem kellett volna, mert csak egy hónapos vízumot kaptam a háromhónapos helyett, pedig lobogtattam a papírt. Mindegy, a reptéren már ismerősök vártak, és félórás várakozás után el is intéződött a dolog. A repülésről ennyit.
2010. március 1., hétfő
Búcsúajándékok
Először is kaptam egy kitűzőt, amin egy liba van (innen jött a blog címe).
Aztán az úgy volt, hogy a búcsúbulin a szomszéd teremben a Kretén magazinnak volt valami partyja. Ákos megkérdezte, melyikük Marabu, és ezt rajzoltatta nekem. Nagyon köszönöm! Zseniális ajándék :D
És egy kép a legkedvesebb képzőművész ismerősömtől (Szula Zsuzsi, tessék figyelni a munkáit!)
Aztán az úgy volt, hogy a búcsúbulin a szomszéd teremben a Kretén magazinnak volt valami partyja. Ákos megkérdezte, melyikük Marabu, és ezt rajzoltatta nekem. Nagyon köszönöm! Zseniális ajándék :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
