wtf...

Tudom, tudom, kellene többet blogolnom, de hát sűrűek a hétköznapok. :)
Addig is itt egy kép, amire a helyiek azt mondják: "This is Lebanon". Nem is kommentálom tovább. (A fotó egyébként Libanon facebook-os rajongói oldaláról származik.)

És jött a mosógépszerelőőőő

Kezdhetném azzal, hogy mindenkitől sűrű elnézést kérjek, amiért két hónapja hanyagolom a blogot, de nem kezdem (jó volt a strandon), inkább mesélek a mosógép és a szaki esetéről:

Történt a napokban, hogy elromlott a mosógépünk (jó öreg, kétmázsás amerikai masina, ami fénykorában biztos kifogástalanul működött - imádtam Amerikában ezeket a gépeket). Centrifugázni rég elfelejtett, de ki törődik ezzel a harmincfokos hőségben? A nagyobb baj az volt, hogy elkezdett folyni belőle a víz, áztatva ezzel az alatta elhelyezkedő szobát (történetesen az enyémet). Szóltunk a főbérlőnek, a szerelő hamar meg is érkezett, Név nevű (lol) indiai mindenesünk (avagy a főbérlő rabszolgája) kíséretében. Körülbelül négy óra múlva Név lejött és kért egy papírt, majd közös erővel a képen látható backdoort produkálták. Persze ha nem tudnánk angolul vagy netán nem tanultunk volna meg olvasni, a biztonság kedvéért azt a hercig kis csavart is elhelyezték a vízszabályozó kapcsolón. Jól figyeltetek? Mindezt négy óra alatt!
Egyébként ez az egész azt eredményezte, hogy most a mosógép dobjában gyűlik a víz. Rábírtam a főbérlőt, hogy vegyen újat. :)

Kis nyári bosszúság

Azt már említettem, hogy ha nem töltöm fel időben a telefonom, elvész a számom, de akkor még úgy tudtam, hogy csak drága megoldás létezik. Azóta kiderült, hogy az élelmes telefonfeltöltő-árusok kitaláltak egy megoldást: három rendes feltöltést csinálnak, de az összeget átutalják maguknak (azaz a lebeszélhetőség hozzájuk kerül), az én számomon hagynak 5 dollárt, cserébe három hónapig nem kell aggódnom. Ez a procedúra 20 dollárba kerül.
Nos, esetemben túl élelmes volt a boltos srác. Bementem azzal, hogy ezt szeretném, erre rögtön rávágta, hogy "problem, no english", azért előkapta a feltöltőkártyáit, de csak egy hónapot töltött fel, az összeget ugyanúgy átutalta, az én számomon 2 dollárt hagyott, ez került 7 dollárba. Nem egetverő összeg, de Magyarországról nehézkes feltöltenem. Próbáltam rávenni, hogy legalább még egy hónappal hosszabbítson, de nem akarta érteni. Azzal bukott le, hogy az utánam következőnek is megcsinálta, azaz lett volna mivel töltögetie. De hiába makacskodtam, végül ő győzött. Mocsok.

PostaPoszt

Sokáig gondolkodtam, hogy hogyan dolgozhatnak a postások, hiszen a legtöbb helyen se utcanév, se házszám nincs. Bejrútban vannak ugyan szektorok, meg számozott utcák, de házszámok nem jellemzően. Aztán unalmamban egyszer megnéztem a reklámtáskák feliratait, és rájöttem, hogy ez tudatos. A boltok címe ugyanis így néz ki: "Facing Serai", vagy "Near the High School", azaz van valami belőhető épület a közelben, aztán keresgélnek. Úgyhogy az én postacímem valahogy így nézhet ki: "Kettővel a Kánaán mellett, a legtetején". :)
Persze postást még nem láttam, biztos sok időt töltenek a keresgéléssel...

Két apró szösszenet és egy hasznos infó

Az első eset a közlekedés kimeríthetetlen történéseiből: a minap a kisbuszban a sofőrnek szokásosan dolga akadt (most épp egy csomagot kellett leszállítania). Egy lejtős kanyarban megállt, behúzta a kéziféket és kipattant a járgányból. Kisvártatva utóbbi gondolta magát, és mégis elindult. Szerencsére ült valaki elől, és taposta a féket, amíg vissza nem ért a sofőr. :)

A másik már megint egy rámenős cipőpucoló, már megint a Dora-n, aki ki akarta pucolni a cipőmet. A fehér vászon sportcipőmet. Fekete boxszal. Komolyan. :)

És a hasznos infó: kapott a blog egy új aloldalt, ahol az ország rövid története olvasható. Köszönöm Mártának, aki régebbóta él itt nálam. :)

(Hamarosan - remélhetőleg holnap - sok új szóval és kifejezéssel bővül a Kis Arab szótár.)

"Hivatalos sajtóközlemény"

Mint nemrég megtudtam, otthon bemondták a tévében, hogy Libanonban háborús helyzet van a hétfői incidens nyomán. Nos, erről én mindaddig nem tudtam, amíg rá nem kérdeztek. Természetesen tüntetést láttam, de ez nem egyedi. És mivel egyébként is állandóan katonák vannak az utcán, semmi különbséget nem tapasztaltam (az önkormányzati választásoknál is hasonló volt a katonai jelenlét).
Egyébként rékerestem a nemzetközi sajtóban is, és nem találtam semmi háborús helyzetre utaló cikket...

Időjárás

Ezt azért, hogy legalább elektronikusan kapjatok egy kis jóidőt.

Broumanában, ahol lakom, most kellemes az idő, 24 fok van. Tegnap felhőben úsztunk, de ez elég gyakori.
Lent Bejrútban 38-40 34-36 fokot mérnek, és mivel elég közel van a tenger, magas a páratartalom. Ennélfogva szakad rólam a víz, de legalább nem az égből. Egyelőre elviselhetőnek érzem, állítólag az augusztus a legmelegebb, olyankor felmennek az emberek a hegyekbe, 2000 méter magasra. Én ezt nem fogom megtapasztalni. :)

Kávé

A kedvenc kávézóm a Zokak el Blat nevű városrészben van, azaz a belvárostól öt méterre. :) 750 líra egy kávé, ami bitang erős (néha muszáj bele vizet kérnem), de nagyon finom. Az árak ugyanolyanok, mint egy normális boltban.
Ami a képen sajnos nem látszik, az a hátsó rész, ahol egy U alakú kanapé van. Ott szoktam elfogyasztani a kávét, vizipipázó rendőrök társaságában (na ezért nem látszik).

A kávésbácsi nagyon kedves ember, Omar Sharif-re emlékeztet a Monsieur Ibrahim és a Korán virágaiból. Régebben Németországban dolgozott, ezért két kávénál már a "zwei"-t érdemes használni "mit sugar". :) De a "tnen ahué" is megteszi.

Egyébként, mint látható, olyan, mint egy garázs (mint itt a legtöbb üzlethelyiség). Mivel eléggé zavarban voltak a fotózástól, megkértem egy ismerősömet, hogy álljon a kávézó elé. :)

Parkolás 2.

Amennyire rendben van a fizetős parkolás, annyira idegesítően parkolnak az emberek közterületen. Lassan visszasírom Budapest utcáit, ahol legalább libasorban el lehet férni a járdán (na persze ott azért is fizetnek). Itt ha minimális esély van rá, hogy beférjen az autó, akkor betuszkolják... És persze az lényegtelen szempont, hogy a gyalogos elfér-e a járdán, már ha van járda.

Katonák, rendőrök

A hétvégén önkormányzati választásokat tartottak Libanonban. Az eredményről fogalmam sincs, de most nem is ez a lényeg.
Egyrészt kismillió szórólapot szórtak szét (szó szerint, minibusszal utaztam az egyik nagyobb úton, és a pirosnál dugóban szórólaposként legalább ötven arab írású cetlit dobtak az ölembe - 34 fokban letekert ablakkal utazik mindenki -, az út tele volt fehér papírcetlikkel, és a sofőr nekem is azt javasolta, hogy dobjam ki).
Másrészt kivonult a fél hadsereg, most nem csak AK-47-esekkel, de fekvelövős gepárdokkal is, valamint Humveekkal és M-113-as rohamlövegekkel. Lezárták az összes utcai parkolót. Szóval nem viccelnek. :)
És mivel fényképezni nem szabad, muszáj volt a neten képeket keresnem. Íme:

(M-113)

(Humvee)

A rendőrök egyébként ugyanúgy néznek ki, mint a katonák, csak fehér-szürke-fekete egyenruhában.

Ilyen motorral rohangálnak a motoros rendőrök. Az ő egyenruhájuk kék.

És ilyen bódéban szoktak unatkozni. :)
Aki még több képre kíváncsi, klikkeljen ide.

Nyakig vízben

Mivel egy hétig nem lesz víz a házban, ideje, hogy erről is írjak. (Ez a víztelenség úgy jött, hogy jött egy ember nagy kék tartálykocsival, aki arabul elmondta (english? - no english :) ), hogy egy hétig nem lesz víz, ha fürödni meg mosni akarunk, akkor most föltölti a tartályt. Erre én széttártam a kezem, még nem beszélek elég jól arabul - másnap a szomszéd tájékoztatott.)
Szóval az a víz, ami a csapból folyik, állítólag nem alkalmas emberi fogyasztásra - nem tudom, miért, talán sok kicsi Alien lakozik benne. :) Ennélfogva (szénsavmentes) ásványvizet iszik mindenki. Még az utcán is sok helyen van vízadagoló automata.
Úgy vettem észre, az itteni piacot két helyi forrás látja el a hegyekből, a Sohat és a Tannourine. A kiszerelések árai még jobban mutatják, mint otthon, hogy nem a víz a drága, hanem a csomagolás. Egy fél literes palack 500 líra, egy másfél literes 1000, egy tíz literes 1500.
Persze van még másféle víz is, például az Evian, amiből egy liter 10 dollárba kerül. Na de meg is van dizájnolva. :) A szénsavas víz pedig itt annyira ritka (Libanonban nincs is, Szíriából importálják), hogy egy liter 2000 lírába kerül. Nos, ha bubira vágyom, inkább a sör.

Strand

Bár a halpiacot nem, a strandot azért megtaláltam:

Persze többedmagammal mentünk.
Amikor leértünk a homokos részhez (nem volt könnyű, mert csak egy lejárat van), rögtön odajött hozzánk két fiatal srác, akik figyelmeztettek, hogy vigyázzunk az értékeinkre, és egyébként is, inkább keressünk egy másik strandot, mert ez nem külföldieknek való (a legjobb tudomásom szerint a másik strand 2 óra buszozásra van onnan, Byblosban). Mi azért bátrak voltunk, és lebattyogtunk a vízhez.

A fürdőző nép javarészt férfiakból állt, alsógatyában, trikóban, azaz inkább abban, ami épp rajtuk volt. Sok férfi sétált kéz a kézben, ami nekem, európai szemmel nem csak azért fura, mert két férfi, hanem azért is, mert ha egy férfi egy nő kezét fogja az utcán, nyilvánosan leszólják. De itt az, hogy a férfiak egymáshoz érnek, teljesen elfogadott (rajtam is támaszkodtak már meg a buszon, csak mert úgy volt kényelmes). Azért néhány nőt is lehetett látni,

de szigorúan csak khimárban vagy hidzsábban, és dzsilbábban (előbbi kettő a kendő, utóbbi a kabátszerű ruha),

néha vizipipázva,

néha fürdőzve.

Értelemszerűen

a tengerben is muszlim viseletben.

És ebből derült ki, hogy azért nem szerették volna, hogy ott legyünk, mert a strand a muszlim negyedben van, és egy lány is volt velünk, aki szemmel láthatóan napozni szeretett volna. Eleinte. :)
Bár nem tudom, persze nem bántottak minket, de az összes szempár ránk meredt, és nem tudtam eldönteni, hogy csak a hölgytársaság miatt-e.

Ezenkívül kávé-, és kák-árusok járták üvöltözve és dudálva a partot (a kákosoknak volt ilyen vicces dudájuk, azt nyomkodták. Hát, ilyen a bejrúti strand.

Zacskózzunk

Elég meglepő volt elsőre, hogy itt a boltban még ahhoz is zacskót adnak, ha csak levegőt veszek. Persze nem, de ha akár csak egy csomag rágót veszek, ahhoz is adnak egy kis zacskót. Nagyobb bevásárlás után nem ússza meg az ember 6-7 zacsi alatt. Ezenfelül van mindenhol egy fickó (vagy gyerek), aki bezacskóz mindent, sajnos nem túl akkurátusan, 500 líra borravalóért. Abban a boltban, ahova legtöbbet járok, szerencsére már megtanulta ez a zacskózófiú, hogy a hátizsákomba kell pakolni.
Nemrég a napi betevő almalevemet vásároltam egy általam kevesebbet látogatott boltban, és szóltam, hogy nem kell zacskó. A pénztáros hölgy teljesen kiakadt, hogy hogy viszem el. Mutattam a táskámat, mondta, hogy abba nem fér bele (csak három sör volt)... Próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről, erre azzal érvelt, hogy ingyen van. Nagy nehezen sikerült azért, erre ott termett a zacskózós pasi, és elkezdte pakolni a cuccot zacskóba... De nem adtam föl, végül zacskómentesen sikerült kilépnem az utcára. :)

Pénz-kavalkád

Azt hiszem, le kell rántanom a leplet az itteni pénznem elnevezéséről.
A libanoni líra hivatalos neve: LBP (Lebanese Pound), azaz font. A bankjegyeken azonban a "livres" felirat szerepel, franciául (ugyebár Libanon francia gyarmat volt, csak 1943-ban kiáltották ki a függetlenséget, az arab mellett a francia is hivatalos nyelv), ezért hívom mindig lírának. De a helyiek sem tudják hova tenni a dolgot, ezért egyszerűen csak "lebanese"-nek nevezik. :)
Emellett, mint már írtam korábban, a dollár is hivatalos fizetőeszköz, és ehhez igazodik a líra árfolyama is.

A Sör

A sör neve itt: Almaza. Igazából mindehol ez van, nincs is nagy választék. Ezenkívül van Heineken, meg valami német dobozos sör. A Heineken valahogy teljesen más ízű, mint otthon, sokkal édesebb, nem is ízlik. A másikat még nem próbáltam. Van még néhány alkoholmentes ízesített sör, amiről nem érdemes szót ejteni. :)

Viszont az Almaza... Be kell vallanom, ez lett a kedvenc söröm. Itt, Bejrútban gyártják, a Dora mellett. Ízvilágra valahol félúton van a Pilsner Urquell és a Heineken között, nem olyan markáns, mint az előbbi, és nem olyan lágy, mint az utóbbi. Egyszerűen finom. (Pilzeni típusú.) Az ára 1500 és 1750 líra között mozog (1 dollár, vagy egy picit több) - ennyit egy fél literes üvegért és tartalmáért kérnek el. Meglepő módon a sörgyár melletti kis márkaboltban sem olcsóbb. Persze a szórakozóhelyeken sokkal drágább ugyanez (csapolt sört még nem láttam), ott a 0,33-as kiszerelés kerül kb. 6000 lírába.
Aki teheti, semmiképp se hagyja ki!

Cipőpucoló

Tegnap húsvéti bevásárlásra indultam (nagy nehezen azért találtam sonkát, és nem is volt drága). A Dora-ra vitt az utam. Itt elég nagy a nyüzsgés, közlekedési csomópont, üzletek, kávézók, stb. (Tudom, tartozom fényképekkel, de ehhez össze kell szednem a bátorságom, gyanítom, ott azért is pénzt kérnek, ha valakit lefotózok.) Van néhány koldus is, akikből bár sokkal kevesebbet látok, mint otthon, de sokkal kitartóbbak; és néhány cipőpucoló.
Utóbbihoz volt szerencsém. Mindenáron le akarta pucolni a cipőmet, hiába mondtam, hogy "la", hiába emelgettem a fejem és ciccegtem hozzá.
50 méter séta után azt vettem észre, hogy hátulról sunyi módon rákent egy adag boxot a cipőmre. Nem volt nálam semmi, amivel letöröljem, ezért belementem a dologba, különben is tudtam, hogy 1000 líra az egész, pont egy hete láttam, hogy ennyit adnak érte.
Miközben pucolta a cipőm (és összekente a nadrágom), bemutatkozott és közölte, hogy 10. Visszakérdeztem, hogy 10-100-e, amire rábólintott, és elszámolt az ujján tízig. Adtam neki ten-hundred-ot, de sejtettem, hogy tízezret akar (azaz hülyének néz), és igazam volt, visszaadta. :)
Mentem még ötven métert, ötezer lett belőle, a következő ötven méteren kétezer. Végül 1250-nél szabadultam meg tőle...
Szóval, ha itt jártok és cipőpucolásra adjátok a fejeteket, ne hagyjátok magatokat átverni, és semmi esetre se viseljetek kapalot, mert akkor ordít rólatok, hogy külföldiek vagytok. :)

Internet, telefon

Az internet elég kezdetleges és drága az otthoni viszonyokhoz képest. Persze én csak a mobilnetet ismerem, de úgy veszem észre, itt az van a legtöbb helyen, vagy csak azt reklámozzák nagyon. Egyébként a mobilnet sem olyan, mint otthon, nem telefontársaság szolgáltatja, hanem kimondottan erre szakosodott cégek. Az usb-modem  is akkora, mint egy mobiltelefon...
50 dollárban 512/64 kbps és 2.5 GB van, ez 30 napig érvényes. A középkategória 80 dollár (512/128 kbps, 4 GB), a csúcs 1024/256 kbps és 5 GB 120 dollárért (szintén 30 naposak). Annyi kedvezményt adnak, hogy éjfél és reggel 8 között nem számolják a forgalmat.

A telefonszámok viccesek, a két mobilszolgáltató körzetszámai 03 és 70. Még nem fedeztem fel benne a logikát, de talán nincs is. :) Egy 22 dolláros feltöltőkártya 25 dollárba kerül, 30 nappal hosszabbít (ha nem tartom a határidőt, elvész a számom). A 3 hónapos hosszabbítás 75 dollár, de csak kb. 65 beszélhető le róla. A percdíjakról igazából fogalmam sincs, de nem nagyon használom.

Talán azt még nem árultam el, hogy itt a libanoni líra (lebanese-nek mondják) és az USD is hivatalos fizetőeszköz, árfolyamkockázat nincs, mindig fixen 1500 lírát adnak 1 dollárért.

Lakás

Bejrút egyik külvárosában lakom, Broumanában, három másik magyarral. Ez a városrész Bejrút "Rózsadombja", csak sokkal magasabban van, de elég gazdag környék. Az utca nevét nem tudom, mert nem láttam kiírva és házszámok sincsenek. A házban mások is laknak, a mi lakásunk egy négyszobás, kétnappalis, kétfürdős, kétszintes rész, erkélyekkel és terasszal. A szigetelés nem a legjobb (vagy inkább nincs), de lassan jön a nyár (most 18-20 fok van), és nem lesz érdekes. Azért ez nem olyan, mint elsőre hangzik, mert a fűtés, pont a többnyire meleg idő miatt nem teljesen megoldott, és a szigeteléssel együtt ez annyit tesz, hogy a lakásban is olyan az idő, mint az utcán. Persze lehet fűteni légkondival, de a városban minden nap elmegy több-kevesebb időre az áram, ilyenkor bekapcsol a házi generátor, de az a fűtést nem bírja, folyton leveri a biztosítékot.
Cserébe a kilátás gyönyörű:

Egyébként a lakás szép, rusztikus bútorokkal van berendezve, de az a vicces, hogy mindenhol kőburkolat van a padlón (a lakótársak is még csak egyszer láttak itt Bejrútban parkettát).
Innen az út a konziig (vagy egyetemig? nem is tudom) egy óra, de a közlekedésről egy következő posztban számolok be.