Online Banking

És íme itt az IT-témájú poszt-trilógia befejező része (mert valljuk be, a mosógépszerelő nem akármit vitt végbe azzal a csavarral - egyébként épp most viszik el a régi gépet, remélem, hozzák majd az újat).
Az alábbiakban az Online Banking igénylésének menetét írom le (természetesen ezt csak egy banknál tapasztaltam meg, de az a bank a Közel-Kelet egyik vezető pénzintézete).

1. lépés: jelzem a fiókban, ahol a számlát nyitottam (másik fiókban nem lehet) az igényemet. 5000 líra befizetése után (ami egyébként valóban potom összeg) egy hét türelemre intenek.
2. lépés: az egy hét leteltével felhívnak a banktól, hogy kész a PIN-kódom és az egyszeri azonosítóm. Befáradok érte.
3. lépés: a számítógépre telepítem a jó esetben a banktól kapott, rossz esetben a netről letöltött programot. Felhívom a bankot, bediktálom az azonosítót és a PINt, erre ők adnak egy másik azonosítót és egy új jelszót. Ezt bepötyögöm a programba, választok egy felhasználónevet és egy saját, végleges jelszót.
4. lépés: megnyitom a programot, ami megnyit egy böngészőablakot. Ezt kinyomtatomi és bemegyek vele a bankba, majd a helyszínen aláírom.
5. lépés: várok 24 órát, hogy aktiválódjon a szolgáltatás (bár nekem 2 napot kellett várni). Ezek után már meg tudom nézni a számlaegyenlegemet, tudok pénzt mozgatni a dollár-, és líraszámlám között, és... ennyi.

Ugye milyen egyszerű? Nade:

Ha utalni szeretnék valakinek, aki nem én vagyok, be kell mennem a bankba a számla tulajdonosával, együtt kitöltünk mindenféle papírt, az ő aláírása is szükséges... Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha valakinek haza szeretnék utalni. Tehát most úgy néz ki az online felületem, hogy tudok 1, azaz egy darab számlára utalni, ha máshova szeretnék, újabb papírok és 48 órák jönnek.

És ha már lúd, legyen kövér:

Igényeltem olyan kártyát, amivel a neten is tudok fizetni, mert a számlához járó bankkártyán csak 4 számjegy szerepel és a kártyaellenőrző kód is lemaradt. Nos, ez viszonylag hamar lezajlott, szóltam, fizettem, egy hét múlva megkaptam. Viszont a feltöltése (lévén ún. Prepaid kártya) nem egyszerű: először át kell utalnom a kívánt összeget a dollárszámlára, aztán megkeresnem a kártya feltöltése linket (nem először csinálom, de még mindig nem találom elsőre, tehát nagyon átlátható a bank online felülete), és miután ez megvan, használható. Persze ha forintban szeretnék fizetni és elveszem az árfolyamok rengetegében, és véletlenül kevesebb pénzzel töltöm fel, kezdhetem újra a procedúrát.

Van rosszabb a T-Home-nál

Szót ejtettem már az internet árszabásáról, azóta megtudtam, hogy van kábeles net is, 40 dollárért, korlátlan fel-, és letöltéssel, a sebessége pedig hihetetlen: 128/56 kbps (nem garantált)... Node maradjunk hőn szeretett cégemnél.
Az egyik lakótársamnak (cirka fél év után) elromlott az etióp gyerekek által valószínűleg maximum egy szalmaszál segítségével összecsavarozott, fröccsöntött usb-jelfogója. Sebaj, iskolakezdési akció van, most 199 dollárért adnak modemet és három hónapnyi hozzáférést. (Mégegyszer: 50 dollárba kerül 1 hónapnyi internet, ami tartalmaz 2GB letöltést, 0.5GB feltöltést, 512/128 kbps nem garantált sávszélesség mellett.) Ugyebár a három hónap józan paraszti ésszel számolva 3x2.5 GB-ot és 90 napot jelent, de itt nem ez a matematikai elv az uralkodó. A 3 hónap ugyan valóban 90 napot jelent, de egyszeri 2.5 GB-tal. Köpni-nyelni nem tudtam... Hozzátenném, hogy a 2 GB természetesen 2.000.000 byte-ot jelent, így máris elcsaltak 100 megát, és a letöltés is csak 0.47 giga. Emellett telespammelik a postafiókomat a hirdetéseikkel és a figyelmeztetéseikkel, hogy hamarosan lejár az egy hónap (ebből rendszerint hármat küldenek az utolsó héten).

Ja, és a slusszpoén: a boltban a 199 dolláros csomagot 220 dollálért adták, és a kérdésre, ami azt firtatta, hogy miért nem ugyanaz az ár, mint a plakátokon, ez volt a válasz: az csak reklám.

És jött a mosógépszerelőőőő

Kezdhetném azzal, hogy mindenkitől sűrű elnézést kérjek, amiért két hónapja hanyagolom a blogot, de nem kezdem (jó volt a strandon), inkább mesélek a mosógép és a szaki esetéről:

Történt a napokban, hogy elromlott a mosógépünk (jó öreg, kétmázsás amerikai masina, ami fénykorában biztos kifogástalanul működött - imádtam Amerikában ezeket a gépeket). Centrifugázni rég elfelejtett, de ki törődik ezzel a harmincfokos hőségben? A nagyobb baj az volt, hogy elkezdett folyni belőle a víz, áztatva ezzel az alatta elhelyezkedő szobát (történetesen az enyémet). Szóltunk a főbérlőnek, a szerelő hamar meg is érkezett, Név nevű (lol) indiai mindenesünk (avagy a főbérlő rabszolgája) kíséretében. Körülbelül négy óra múlva Név lejött és kért egy papírt, majd közös erővel a képen látható backdoort produkálták. Persze ha nem tudnánk angolul vagy netán nem tanultunk volna meg olvasni, a biztonság kedvéért azt a hercig kis csavart is elhelyezték a vízszabályozó kapcsolón. Jól figyeltetek? Mindezt négy óra alatt!
Egyébként ez az egész azt eredményezte, hogy most a mosógép dobjában gyűlik a víz. Rábírtam a főbérlőt, hogy vegyen újat. :)

Coming soon

Kitört a nyári szünet, a bejegyzések szeptemberig szünetelnek.
Az új beszámolók között várhatóan a híres bejrúti éjszakai életről, a Mária-kegyhelyről, valamint egy cseppkőbarlangról is szó lesz. Megpróbálom a libanoni gasztronómiát is jobban megismerni és megismertetni, valamint arakot sem ittam még (helyi ánizspálinka).

Addig is, élvezzétek a nyarat!

Kis nyári bosszúság

Azt már említettem, hogy ha nem töltöm fel időben a telefonom, elvész a számom, de akkor még úgy tudtam, hogy csak drága megoldás létezik. Azóta kiderült, hogy az élelmes telefonfeltöltő-árusok kitaláltak egy megoldást: három rendes feltöltést csinálnak, de az összeget átutalják maguknak (azaz a lebeszélhetőség hozzájuk kerül), az én számomon hagynak 5 dollárt, cserébe három hónapig nem kell aggódnom. Ez a procedúra 20 dollárba kerül.
Nos, esetemben túl élelmes volt a boltos srác. Bementem azzal, hogy ezt szeretném, erre rögtön rávágta, hogy "problem, no english", azért előkapta a feltöltőkártyáit, de csak egy hónapot töltött fel, az összeget ugyanúgy átutalta, az én számomon 2 dollárt hagyott, ez került 7 dollárba. Nem egetverő összeg, de Magyarországról nehézkes feltöltenem. Próbáltam rávenni, hogy legalább még egy hónappal hosszabbítson, de nem akarta érteni. Azzal bukott le, hogy az utánam következőnek is megcsinálta, azaz lett volna mivel töltögetie. De hiába makacskodtam, végül ő győzött. Mocsok.

PostaPoszt

Sokáig gondolkodtam, hogy hogyan dolgozhatnak a postások, hiszen a legtöbb helyen se utcanév, se házszám nincs. Bejrútban vannak ugyan szektorok, meg számozott utcák, de házszámok nem jellemzően. Aztán unalmamban egyszer megnéztem a reklámtáskák feliratait, és rájöttem, hogy ez tudatos. A boltok címe ugyanis így néz ki: "Facing Serai", vagy "Near the High School", azaz van valami belőhető épület a közelben, aztán keresgélnek. Úgyhogy az én postacímem valahogy így nézhet ki: "Kettővel a Kánaán mellett, a legtetején". :)
Persze postást még nem láttam, biztos sok időt töltenek a keresgéléssel...

"Libanoni félkettő"

(...avagy Lebanese Time.) Pató Pál Úr jól érezte volna magát Libanonban. A bejegyzés címe onnan ered, hogy ha egy libanoni fél kettőre ígéri magát, jó esetben négyre meg is érkezik. :) Az áramszolgáltatás is azért akadozik, mert 2006 óta mindig csak "bukra" (holnap) csinálják meg...

A poszt apropója egyébként az, hogy múlt hét keddre ígértem a szótár frissítését, és ez csak most sikerült. :) Hiába, közbeszólt a VB (hajrá Argentína!). Erről jut eszembe, nyomjátok a Vuvuzelát!

A kedvenc új arab kifejezésem: ma baref arabé. :) Ezenkívül mindenki figyelmébe ajánlom a "hablatyolni" szavunk eredetét. :) Köszönet a kiegészítésért Orsinak!

Két apró szösszenet és egy hasznos infó

Az első eset a közlekedés kimeríthetetlen történéseiből: a minap a kisbuszban a sofőrnek szokásosan dolga akadt (most épp egy csomagot kellett leszállítania). Egy lejtős kanyarban megállt, behúzta a kéziféket és kipattant a járgányból. Kisvártatva utóbbi gondolta magát, és mégis elindult. Szerencsére ült valaki elől, és taposta a féket, amíg vissza nem ért a sofőr. :)

A másik már megint egy rámenős cipőpucoló, már megint a Dora-n, aki ki akarta pucolni a cipőmet. A fehér vászon sportcipőmet. Fekete boxszal. Komolyan. :)

És a hasznos infó: kapott a blog egy új aloldalt, ahol az ország rövid története olvasható. Köszönöm Mártának, aki régebbóta él itt nálam. :)

(Hamarosan - remélhetőleg holnap - sok új szóval és kifejezéssel bővül a Kis Arab szótár.)

Jobb, ha tudjátok:

...viszont igenis nemzetközi! :) (még arabul is ugyanazt jelenti)

"Hivatalos sajtóközlemény"

Mint nemrég megtudtam, otthon bemondták a tévében, hogy Libanonban háborús helyzet van a hétfői incidens nyomán. Nos, erről én mindaddig nem tudtam, amíg rá nem kérdeztek. Természetesen tüntetést láttam, de ez nem egyedi. És mivel egyébként is állandóan katonák vannak az utcán, semmi különbséget nem tapasztaltam (az önkormányzati választásoknál is hasonló volt a katonai jelenlét).
Egyébként rékerestem a nemzetközi sajtóban is, és nem találtam semmi háborús helyzetre utaló cikket...

Időjárás

Ezt azért, hogy legalább elektronikusan kapjatok egy kis jóidőt.

Broumanában, ahol lakom, most kellemes az idő, 24 fok van. Tegnap felhőben úsztunk, de ez elég gyakori.
Lent Bejrútban 38-40 34-36 fokot mérnek, és mivel elég közel van a tenger, magas a páratartalom. Ennélfogva szakad rólam a víz, de legalább nem az égből. Egyelőre elviselhetőnek érzem, állítólag az augusztus a legmelegebb, olyankor felmennek az emberek a hegyekbe, 2000 méter magasra. Én ezt nem fogom megtapasztalni. :)

Kávé

A kedvenc kávézóm a Zokak el Blat nevű városrészben van, azaz a belvárostól öt méterre. :) 750 líra egy kávé, ami bitang erős (néha muszáj bele vizet kérnem), de nagyon finom. Az árak ugyanolyanok, mint egy normális boltban.
Ami a képen sajnos nem látszik, az a hátsó rész, ahol egy U alakú kanapé van. Ott szoktam elfogyasztani a kávét, vizipipázó rendőrök társaságában (na ezért nem látszik).

A kávésbácsi nagyon kedves ember, Omar Sharif-re emlékeztet a Monsieur Ibrahim és a Korán virágaiból. Régebben Németországban dolgozott, ezért két kávénál már a "zwei"-t érdemes használni "mit sugar". :) De a "tnen ahué" is megteszi.

Egyébként, mint látható, olyan, mint egy garázs (mint itt a legtöbb üzlethelyiség). Mivel eléggé zavarban voltak a fotózástól, megkértem egy ismerősömet, hogy álljon a kávézó elé. :)

Szóljon a Habibi

Mint azt a Kis Arab Szótárban is megemlítettem, a habibi (barátom, szerelmem) minden másfeledik helyi könnyűzenei számban elhangzik, ezért a műfajt "Habibi"-nak kereszteltük. :) Ezeket nyomatják mindenhol, buszon, boltban, utcán (múltkor láttam egy autót, aminek a tetejére két hatalmas hangfal volt gumipókozva egymásnak háttal, abból bömbölt). Na de hogy nektek is jó legyen, összegyűjtöttem néhányat (ez a példány a másik kedvenc szavamat, a "Yalla"-t (gyerünk) is tartalmazza - általános elköszönés: "YallaBye" :D ) :

Ha nem elég, klikk ide, ide, ide, ide, ide, ide, ide, ide, ide és ide.

Cedrus Libani

Baalbek után a cédrusokhoz vitt az utunk. A fáról, ami az ország jelképe lett, azt kell tudni, hogy alig van már belőle a világon. Még az ókorban elhasználták a főníciaiak hajó-, és templomépítésre, sőt az egyiptomi múmiák koporsói is ebből készültek.

Elég lassan nő, 40-50 évig nem is hoz termést, cserébe akár 2000 évig is elél, ha hagyják. Libanonban körülbelül 10 hektárnyi populáció maradt, mi a becharre-ihez mentünk. Természetesen azért, mert ez a leghíresebb, itt hoztak létre egy cédrus-arborétumot, 1800 méterrel a tengerszint felett.

Hatalmasra megnő, akár 40 méteres is lehet. Ezt a példányt, ha jól emlékszem, 1997-ben ültette a libanoni magyar nagykövetség és az itt egyetemre járó diákok. Kapott is pántlikának egy kis magyar zászlót.

Az itteni magyarok évente eljönnek ide megemlékezni Csontváryról és ebédelni egyet. Azért jó érzés Libanonban magyar emléktáblával találkozni,

ezért a másikat is idebiggyesztem.

Csontváry, úgy érzem, másokat is megihletett. Ez a faragás messziről nagyon hasonlít a Magányos cédrusra. Egy francia szobrász készítette, akinek a nevét méltatlanul mellőznöm kell, ugyanis nem jegyeztem meg.

Közelebbről fel lehet benne fedezni nőalakot, férfialakot, és Krisztust is.

További képeket is készítettem, klikkeljetek az albumra:

Cédrusok

(vége :) )

Baalbek, a Nap Városa

Többedmagunkkal úgy döntöttünk, hogy bérelünk egy autót (nem a Halal-nál), és megnézzük Baalbeket meg a cédrusokat. Ebbe az autóba nyolcan fértünk be:

(GMC)

Baalbek kb. 5000 éves. Heliopolis-nak, azaz a Nap városának nevezték (Baal egyébként Napisten). Bejrúttól dél-keletre van 85 km-re (persze mivel alig van kitáblázva, mi leutaztuk a másfélszeresét). A Libanon-, és az Antilibanon-hegység által körülölelt Bekaa-völgyben fekszik, ahol egyébként nagyon finom bort is készítenek (Ksara).
(Ez itt a Bacchus-templom, a legjobb állapotban megmaradt római kori templom a világon.)

Ami fennmaradt, az a római korból való (5. század környéke). Négy templomból áll (Jupiter, Vénusz, Bacchus, Merkúr). Ez itt a Jupiter-templom bejárata, 22 méteres oszlopokkal.

Baalbek régen még szír terület volt, kb. a század (a huszadik) elején került Libanonhoz. A feltárást a 19. század végén kezdték el német archeológusok.

Egyébként befejezem az okoskodást, aki többre kíváncsi a város történetéből, klikkeljen ide.






Aki pedig több képet szeretne, annak itt ez az album (belecsempésztem néhány jól megtermett gyíkot és egy csontvázat is):

Baalbek

Ásványvizek megint

Az előző vizekről szóló bejegyzésben csak két ásványvizet említettem, de van még két komoly cég a piacon, a Rim és a Sannine. Mindkét az Antilibanon-hegységben, azon belül a Sannine-hegyen van (2628 m). Ezek a példányok is szénsavmentesek, de kifejezetten finomak. És ilyen kocsikban hordják őket nagyüzemben:

Parkolás 2.

Amennyire rendben van a fizetős parkolás, annyira idegesítően parkolnak az emberek közterületen. Lassan visszasírom Budapest utcáit, ahol legalább libasorban el lehet férni a járdán (na persze ott azért is fizetnek). Itt ha minimális esély van rá, hogy beférjen az autó, akkor betuszkolják... És persze az lényegtelen szempont, hogy a gyalogos elfér-e a járdán, már ha van járda.

Katonák, rendőrök

A hétvégén önkormányzati választásokat tartottak Libanonban. Az eredményről fogalmam sincs, de most nem is ez a lényeg.
Egyrészt kismillió szórólapot szórtak szét (szó szerint, minibusszal utaztam az egyik nagyobb úton, és a pirosnál dugóban szórólaposként legalább ötven arab írású cetlit dobtak az ölembe - 34 fokban letekert ablakkal utazik mindenki -, az út tele volt fehér papírcetlikkel, és a sofőr nekem is azt javasolta, hogy dobjam ki).
Másrészt kivonult a fél hadsereg, most nem csak AK-47-esekkel, de fekvelövős gepárdokkal is, valamint Humveekkal és M-113-as rohamlövegekkel. Lezárták az összes utcai parkolót. Szóval nem viccelnek. :)
És mivel fényképezni nem szabad, muszáj volt a neten képeket keresnem. Íme:

(M-113)

(Humvee)

A rendőrök egyébként ugyanúgy néznek ki, mint a katonák, csak fehér-szürke-fekete egyenruhában.

Ilyen motorral rohangálnak a motoros rendőrök. Az ő egyenruhájuk kék.

És ilyen bódéban szoktak unatkozni. :)
Aki még több képre kíváncsi, klikkeljen ide.

Bihar sajt from Hungaria

Az újabb poszt-cunami első bejegyzése.

Tegye föl a kezét, aki evett már ilyet!
Leginkább a trappistához hasonlít, de hivatalosan kaskavál. Nagyon finom, ráadásul ez a példány még 15%-kal olcsóbb is. :) (Az átlagos ár 6-7000 líra).

És ha már magyar termék: az arabok nem értik, hogy "Hungary", ezért ha erre jártok, és megkérdezik, honnan jöttetek (sokszor megteszik, nagyon közvetlenek), mondjátok inkább, hogy "from Hungaria".

B(ejrút)KV

Ideje vizuálisan is kifejeznem, milyenek itt a buszok. Ő a piros hetes, ami a nevével ellentétben a lehető leglassabb jármű. Ez az itteni közlekedési társaság hivatalos busza (már láttam két újabbat is, amin ki van futófénnyel írva, honnan hova megy, persze fölöslegesen, mert nincsenek buszmegállók). Ezeken a buszokon adják előre a jegyet, és itt szoktak jönni ellenőrök is, akiknek annyi a dolguk, hogy kedvezményes bérletet áruljanak, mert mindig mindenki megveszi a jegyét (különben föl se szállhatna). Elég kényelmetlenek és leharcoltak.

Ő az iskolabusz, a Dora-i végállomáson, esténként belül diszkófénnyel kivilágítva. A dudája a legtutibb duda a világon, három gomb más-más hangmagassággal, a sofőrök imádnak zenélni vele. Ez a járat már magánzó, mint ahogy a következők is.

Ő a legjobb sulibusz, az útvonala ugyanaz, de sokkal kényelmesebb. Ebben majdhogynem fotelek vannak. És különben is, milyen csillivilli. :)
Az iskolabuszoknál, ha hátul ül az ember, kell úgy jelezni, hogy ütögeti a tetejét.

És végül a legtutibb, leggyorsabb utazási forma, a minibusz (mivel hamar megtelik, olyankor már gyorsan megy). Ő egy egész kellemes példány, ennél vannak sokkal szakadtabbak is, meg néhány optikai tunningos. A kedvencem az oldalajtó becsukás-automatikája: Ha nyitva van, a sofőr fékez egy nagyot, és becsukódik. :) Tehát nyitott ajtónál érdemes kapaszkodni, csak sajnos sosem lehet tudni, mikor kezd el fázni...
Egyébként volt már részem buszozás közben tankolásban, pisilésben, kisbevásárlásban, nagybevásárlásban (megállt a piacnál), ismerős megvárásában. Szerencsére mind a sofőrök által.