Coming soon

Kitört a nyári szünet, a bejegyzések szeptemberig szünetelnek.
Az új beszámolók között várhatóan a híres bejrúti éjszakai életről, a Mária-kegyhelyről, valamint egy cseppkőbarlangról is szó lesz. Megpróbálom a libanoni gasztronómiát is jobban megismerni és megismertetni, valamint arakot sem ittam még (helyi ánizspálinka).

Addig is, élvezzétek a nyarat!

Kis nyári bosszúság

Azt már említettem, hogy ha nem töltöm fel időben a telefonom, elvész a számom, de akkor még úgy tudtam, hogy csak drága megoldás létezik. Azóta kiderült, hogy az élelmes telefonfeltöltő-árusok kitaláltak egy megoldást: három rendes feltöltést csinálnak, de az összeget átutalják maguknak (azaz a lebeszélhetőség hozzájuk kerül), az én számomon hagynak 5 dollárt, cserébe három hónapig nem kell aggódnom. Ez a procedúra 20 dollárba kerül.
Nos, esetemben túl élelmes volt a boltos srác. Bementem azzal, hogy ezt szeretném, erre rögtön rávágta, hogy "problem, no english", azért előkapta a feltöltőkártyáit, de csak egy hónapot töltött fel, az összeget ugyanúgy átutalta, az én számomon 2 dollárt hagyott, ez került 7 dollárba. Nem egetverő összeg, de Magyarországról nehézkes feltöltenem. Próbáltam rávenni, hogy legalább még egy hónappal hosszabbítson, de nem akarta érteni. Azzal bukott le, hogy az utánam következőnek is megcsinálta, azaz lett volna mivel töltögetie. De hiába makacskodtam, végül ő győzött. Mocsok.

PostaPoszt

Sokáig gondolkodtam, hogy hogyan dolgozhatnak a postások, hiszen a legtöbb helyen se utcanév, se házszám nincs. Bejrútban vannak ugyan szektorok, meg számozott utcák, de házszámok nem jellemzően. Aztán unalmamban egyszer megnéztem a reklámtáskák feliratait, és rájöttem, hogy ez tudatos. A boltok címe ugyanis így néz ki: "Facing Serai", vagy "Near the High School", azaz van valami belőhető épület a közelben, aztán keresgélnek. Úgyhogy az én postacímem valahogy így nézhet ki: "Kettővel a Kánaán mellett, a legtetején". :)
Persze postást még nem láttam, biztos sok időt töltenek a keresgéléssel...

"Libanoni félkettő"

(...avagy Lebanese Time.) Pató Pál Úr jól érezte volna magát Libanonban. A bejegyzés címe onnan ered, hogy ha egy libanoni fél kettőre ígéri magát, jó esetben négyre meg is érkezik. :) Az áramszolgáltatás is azért akadozik, mert 2006 óta mindig csak "bukra" (holnap) csinálják meg...

A poszt apropója egyébként az, hogy múlt hét keddre ígértem a szótár frissítését, és ez csak most sikerült. :) Hiába, közbeszólt a VB (hajrá Argentína!). Erről jut eszembe, nyomjátok a Vuvuzelát!

A kedvenc új arab kifejezésem: ma baref arabé. :) Ezenkívül mindenki figyelmébe ajánlom a "hablatyolni" szavunk eredetét. :) Köszönet a kiegészítésért Orsinak!

Két apró szösszenet és egy hasznos infó

Az első eset a közlekedés kimeríthetetlen történéseiből: a minap a kisbuszban a sofőrnek szokásosan dolga akadt (most épp egy csomagot kellett leszállítania). Egy lejtős kanyarban megállt, behúzta a kéziféket és kipattant a járgányból. Kisvártatva utóbbi gondolta magát, és mégis elindult. Szerencsére ült valaki elől, és taposta a féket, amíg vissza nem ért a sofőr. :)

A másik már megint egy rámenős cipőpucoló, már megint a Dora-n, aki ki akarta pucolni a cipőmet. A fehér vászon sportcipőmet. Fekete boxszal. Komolyan. :)

És a hasznos infó: kapott a blog egy új aloldalt, ahol az ország rövid története olvasható. Köszönöm Mártának, aki régebbóta él itt nálam. :)

(Hamarosan - remélhetőleg holnap - sok új szóval és kifejezéssel bővül a Kis Arab szótár.)

Jobb, ha tudjátok:

...viszont igenis nemzetközi! :) (még arabul is ugyanazt jelenti)

"Hivatalos sajtóközlemény"

Mint nemrég megtudtam, otthon bemondták a tévében, hogy Libanonban háborús helyzet van a hétfői incidens nyomán. Nos, erről én mindaddig nem tudtam, amíg rá nem kérdeztek. Természetesen tüntetést láttam, de ez nem egyedi. És mivel egyébként is állandóan katonák vannak az utcán, semmi különbséget nem tapasztaltam (az önkormányzati választásoknál is hasonló volt a katonai jelenlét).
Egyébként rékerestem a nemzetközi sajtóban is, és nem találtam semmi háborús helyzetre utaló cikket...

Időjárás

Ezt azért, hogy legalább elektronikusan kapjatok egy kis jóidőt.

Broumanában, ahol lakom, most kellemes az idő, 24 fok van. Tegnap felhőben úsztunk, de ez elég gyakori.
Lent Bejrútban 38-40 34-36 fokot mérnek, és mivel elég közel van a tenger, magas a páratartalom. Ennélfogva szakad rólam a víz, de legalább nem az égből. Egyelőre elviselhetőnek érzem, állítólag az augusztus a legmelegebb, olyankor felmennek az emberek a hegyekbe, 2000 méter magasra. Én ezt nem fogom megtapasztalni. :)

Kávé

A kedvenc kávézóm a Zokak el Blat nevű városrészben van, azaz a belvárostól öt méterre. :) 750 líra egy kávé, ami bitang erős (néha muszáj bele vizet kérnem), de nagyon finom. Az árak ugyanolyanok, mint egy normális boltban.
Ami a képen sajnos nem látszik, az a hátsó rész, ahol egy U alakú kanapé van. Ott szoktam elfogyasztani a kávét, vizipipázó rendőrök társaságában (na ezért nem látszik).

A kávésbácsi nagyon kedves ember, Omar Sharif-re emlékeztet a Monsieur Ibrahim és a Korán virágaiból. Régebben Németországban dolgozott, ezért két kávénál már a "zwei"-t érdemes használni "mit sugar". :) De a "tnen ahué" is megteszi.

Egyébként, mint látható, olyan, mint egy garázs (mint itt a legtöbb üzlethelyiség). Mivel eléggé zavarban voltak a fotózástól, megkértem egy ismerősömet, hogy álljon a kávézó elé. :)

Szóljon a Habibi

Mint azt a Kis Arab Szótárban is megemlítettem, a habibi (barátom, szerelmem) minden másfeledik helyi könnyűzenei számban elhangzik, ezért a műfajt "Habibi"-nak kereszteltük. :) Ezeket nyomatják mindenhol, buszon, boltban, utcán (múltkor láttam egy autót, aminek a tetejére két hatalmas hangfal volt gumipókozva egymásnak háttal, abból bömbölt). Na de hogy nektek is jó legyen, összegyűjtöttem néhányat (ez a példány a másik kedvenc szavamat, a "Yalla"-t (gyerünk) is tartalmazza - általános elköszönés: "YallaBye" :D ) :

Ha nem elég, klikk ide, ide, ide, ide, ide, ide, ide, ide, ide és ide.

Cedrus Libani

Baalbek után a cédrusokhoz vitt az utunk. A fáról, ami az ország jelképe lett, azt kell tudni, hogy alig van már belőle a világon. Még az ókorban elhasználták a főníciaiak hajó-, és templomépítésre, sőt az egyiptomi múmiák koporsói is ebből készültek.

Elég lassan nő, 40-50 évig nem is hoz termést, cserébe akár 2000 évig is elél, ha hagyják. Libanonban körülbelül 10 hektárnyi populáció maradt, mi a becharre-ihez mentünk. Természetesen azért, mert ez a leghíresebb, itt hoztak létre egy cédrus-arborétumot, 1800 méterrel a tengerszint felett.

Hatalmasra megnő, akár 40 méteres is lehet. Ezt a példányt, ha jól emlékszem, 1997-ben ültette a libanoni magyar nagykövetség és az itt egyetemre járó diákok. Kapott is pántlikának egy kis magyar zászlót.

Az itteni magyarok évente eljönnek ide megemlékezni Csontváryról és ebédelni egyet. Azért jó érzés Libanonban magyar emléktáblával találkozni,

ezért a másikat is idebiggyesztem.

Csontváry, úgy érzem, másokat is megihletett. Ez a faragás messziről nagyon hasonlít a Magányos cédrusra. Egy francia szobrász készítette, akinek a nevét méltatlanul mellőznöm kell, ugyanis nem jegyeztem meg.

Közelebbről fel lehet benne fedezni nőalakot, férfialakot, és Krisztust is.

További képeket is készítettem, klikkeljetek az albumra:

Cédrusok

(vége :) )

Baalbek, a Nap Városa

Többedmagunkkal úgy döntöttünk, hogy bérelünk egy autót (nem a Halal-nál), és megnézzük Baalbeket meg a cédrusokat. Ebbe az autóba nyolcan fértünk be:

(GMC)

Baalbek kb. 5000 éves. Heliopolis-nak, azaz a Nap városának nevezték (Baal egyébként Napisten). Bejrúttól dél-keletre van 85 km-re (persze mivel alig van kitáblázva, mi leutaztuk a másfélszeresét). A Libanon-, és az Antilibanon-hegység által körülölelt Bekaa-völgyben fekszik, ahol egyébként nagyon finom bort is készítenek (Ksara).
(Ez itt a Bacchus-templom, a legjobb állapotban megmaradt római kori templom a világon.)

Ami fennmaradt, az a római korból való (5. század környéke). Négy templomból áll (Jupiter, Vénusz, Bacchus, Merkúr). Ez itt a Jupiter-templom bejárata, 22 méteres oszlopokkal.

Baalbek régen még szír terület volt, kb. a század (a huszadik) elején került Libanonhoz. A feltárást a 19. század végén kezdték el német archeológusok.

Egyébként befejezem az okoskodást, aki többre kíváncsi a város történetéből, klikkeljen ide.






Aki pedig több képet szeretne, annak itt ez az album (belecsempésztem néhány jól megtermett gyíkot és egy csontvázat is):

Baalbek

Ásványvizek megint

Az előző vizekről szóló bejegyzésben csak két ásványvizet említettem, de van még két komoly cég a piacon, a Rim és a Sannine. Mindkét az Antilibanon-hegységben, azon belül a Sannine-hegyen van (2628 m). Ezek a példányok is szénsavmentesek, de kifejezetten finomak. És ilyen kocsikban hordják őket nagyüzemben:

Parkolás 2.

Amennyire rendben van a fizetős parkolás, annyira idegesítően parkolnak az emberek közterületen. Lassan visszasírom Budapest utcáit, ahol legalább libasorban el lehet férni a járdán (na persze ott azért is fizetnek). Itt ha minimális esély van rá, hogy beférjen az autó, akkor betuszkolják... És persze az lényegtelen szempont, hogy a gyalogos elfér-e a járdán, már ha van járda.

Katonák, rendőrök

A hétvégén önkormányzati választásokat tartottak Libanonban. Az eredményről fogalmam sincs, de most nem is ez a lényeg.
Egyrészt kismillió szórólapot szórtak szét (szó szerint, minibusszal utaztam az egyik nagyobb úton, és a pirosnál dugóban szórólaposként legalább ötven arab írású cetlit dobtak az ölembe - 34 fokban letekert ablakkal utazik mindenki -, az út tele volt fehér papírcetlikkel, és a sofőr nekem is azt javasolta, hogy dobjam ki).
Másrészt kivonult a fél hadsereg, most nem csak AK-47-esekkel, de fekvelövős gepárdokkal is, valamint Humveekkal és M-113-as rohamlövegekkel. Lezárták az összes utcai parkolót. Szóval nem viccelnek. :)
És mivel fényképezni nem szabad, muszáj volt a neten képeket keresnem. Íme:

(M-113)

(Humvee)

A rendőrök egyébként ugyanúgy néznek ki, mint a katonák, csak fehér-szürke-fekete egyenruhában.

Ilyen motorral rohangálnak a motoros rendőrök. Az ő egyenruhájuk kék.

És ilyen bódéban szoktak unatkozni. :)
Aki még több képre kíváncsi, klikkeljen ide.

Bihar sajt from Hungaria

Az újabb poszt-cunami első bejegyzése.

Tegye föl a kezét, aki evett már ilyet!
Leginkább a trappistához hasonlít, de hivatalosan kaskavál. Nagyon finom, ráadásul ez a példány még 15%-kal olcsóbb is. :) (Az átlagos ár 6-7000 líra).

És ha már magyar termék: az arabok nem értik, hogy "Hungary", ezért ha erre jártok, és megkérdezik, honnan jöttetek (sokszor megteszik, nagyon közvetlenek), mondjátok inkább, hogy "from Hungaria".

B(ejrút)KV

Ideje vizuálisan is kifejeznem, milyenek itt a buszok. Ő a piros hetes, ami a nevével ellentétben a lehető leglassabb jármű. Ez az itteni közlekedési társaság hivatalos busza (már láttam két újabbat is, amin ki van futófénnyel írva, honnan hova megy, persze fölöslegesen, mert nincsenek buszmegállók). Ezeken a buszokon adják előre a jegyet, és itt szoktak jönni ellenőrök is, akiknek annyi a dolguk, hogy kedvezményes bérletet áruljanak, mert mindig mindenki megveszi a jegyét (különben föl se szállhatna). Elég kényelmetlenek és leharcoltak.

Ő az iskolabusz, a Dora-i végállomáson, esténként belül diszkófénnyel kivilágítva. A dudája a legtutibb duda a világon, három gomb más-más hangmagassággal, a sofőrök imádnak zenélni vele. Ez a járat már magánzó, mint ahogy a következők is.

Ő a legjobb sulibusz, az útvonala ugyanaz, de sokkal kényelmesebb. Ebben majdhogynem fotelek vannak. És különben is, milyen csillivilli. :)
Az iskolabuszoknál, ha hátul ül az ember, kell úgy jelezni, hogy ütögeti a tetejét.

És végül a legtutibb, leggyorsabb utazási forma, a minibusz (mivel hamar megtelik, olyankor már gyorsan megy). Ő egy egész kellemes példány, ennél vannak sokkal szakadtabbak is, meg néhány optikai tunningos. A kedvencem az oldalajtó becsukás-automatikája: Ha nyitva van, a sofőr fékez egy nagyot, és becsukódik. :) Tehát nyitott ajtónál érdemes kapaszkodni, csak sajnos sosem lehet tudni, mikor kezd el fázni...
Egyébként volt már részem buszozás közben tankolásban, pisilésben, kisbevásárlásban, nagybevásárlásban (megállt a piacnál), ismerős megvárásában. Szerencsére mind a sofőrök által.

Nyakig vízben

Mivel egy hétig nem lesz víz a házban, ideje, hogy erről is írjak. (Ez a víztelenség úgy jött, hogy jött egy ember nagy kék tartálykocsival, aki arabul elmondta (english? - no english :) ), hogy egy hétig nem lesz víz, ha fürödni meg mosni akarunk, akkor most föltölti a tartályt. Erre én széttártam a kezem, még nem beszélek elég jól arabul - másnap a szomszéd tájékoztatott.)
Szóval az a víz, ami a csapból folyik, állítólag nem alkalmas emberi fogyasztásra - nem tudom, miért, talán sok kicsi Alien lakozik benne. :) Ennélfogva (szénsavmentes) ásványvizet iszik mindenki. Még az utcán is sok helyen van vízadagoló automata.
Úgy vettem észre, az itteni piacot két helyi forrás látja el a hegyekből, a Sohat és a Tannourine. A kiszerelések árai még jobban mutatják, mint otthon, hogy nem a víz a drága, hanem a csomagolás. Egy fél literes palack 500 líra, egy másfél literes 1000, egy tíz literes 1500.
Persze van még másféle víz is, például az Evian, amiből egy liter 10 dollárba kerül. Na de meg is van dizájnolva. :) A szénsavas víz pedig itt annyira ritka (Libanonban nincs is, Szíriából importálják), hogy egy liter 2000 lírába kerül. Nos, ha bubira vágyom, inkább a sör.

Raushe

Nincsen Libanonról szóló blog Raushe-fotó nélkül:

Ez a képződmény (magyarul Galamb-sziklának hívják) a cédrusok mellett Libanon egyik legjellegzetesebb látnivalója. És erről jut eszembe, a cédrusokról még azért nincs kép, mert nem találtam olyan taxist, aki elfogadható áron elvinne (2 óra autóval).

Jobbra a fenti szikla, balra pedig a helyi fiatalok nyaktörő mutatványainak helyszíne.

Strand

Bár a halpiacot nem, a strandot azért megtaláltam:

Persze többedmagammal mentünk.
Amikor leértünk a homokos részhez (nem volt könnyű, mert csak egy lejárat van), rögtön odajött hozzánk két fiatal srác, akik figyelmeztettek, hogy vigyázzunk az értékeinkre, és egyébként is, inkább keressünk egy másik strandot, mert ez nem külföldieknek való (a legjobb tudomásom szerint a másik strand 2 óra buszozásra van onnan, Byblosban). Mi azért bátrak voltunk, és lebattyogtunk a vízhez.

A fürdőző nép javarészt férfiakból állt, alsógatyában, trikóban, azaz inkább abban, ami épp rajtuk volt. Sok férfi sétált kéz a kézben, ami nekem, európai szemmel nem csak azért fura, mert két férfi, hanem azért is, mert ha egy férfi egy nő kezét fogja az utcán, nyilvánosan leszólják. De itt az, hogy a férfiak egymáshoz érnek, teljesen elfogadott (rajtam is támaszkodtak már meg a buszon, csak mert úgy volt kényelmes). Azért néhány nőt is lehetett látni,

de szigorúan csak khimárban vagy hidzsábban, és dzsilbábban (előbbi kettő a kendő, utóbbi a kabátszerű ruha),

néha vizipipázva,

néha fürdőzve.

Értelemszerűen

a tengerben is muszlim viseletben.

És ebből derült ki, hogy azért nem szerették volna, hogy ott legyünk, mert a strand a muszlim negyedben van, és egy lány is volt velünk, aki szemmel láthatóan napozni szeretett volna. Eleinte. :)
Bár nem tudom, persze nem bántottak minket, de az összes szempár ránk meredt, és nem tudtam eldönteni, hogy csak a hölgytársaság miatt-e.

Ezenkívül kávé-, és kák-árusok járták üvöltözve és dudálva a partot (a kákosoknak volt ilyen vicces dudájuk, azt nyomkodták. Hát, ilyen a bejrúti strand.